A most véget ért magyar túlzottdeficit-saga is azt mutatja, hogy az EU egyre kevésbé hallgatna a tagállami politikusokra, mondván: a brüsszeli bürokraták majd mindent elintéznek. Egyelőre nem úgy fest, hogy ez a jó irány.

Az Európai Unióban immár hatodik éve válság van, és a válságkezelés egyelőre adós maradt az átütő sikerekkel. Az már látható, hogy uniós szinten a nyílt újraelosztással szemben óriási az ellenállás („Hans nem fizet Jorgosznak”), de az is egyértelmű, hogy a megvalósuló válságkezelési lépések (a mentőcsomagok és például az EKB politikája) is jelentős újraelosztást jelentenek a tagállamok között („végső soron mégis Hans fizet Jorgosznak”). Miképp lehetséges ez? (Erről lásd "Válságkezelés Európában, a gazdaságpolitika depolitizálása" című cikkünket a jobb hasábban).

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Győrffy Dóra, a Pázmány egyetemi docense szerint úgy, hogy a válságkezeléshez kapcsolódva az Európai Bizottság egyre növekvő kompetenciákat von magához a nemzeti szintű gazdaságpolitika felett, és a demokratikus döntéshozatal visszaszorulásának vagyunk szemtanúi. A hitelező országokban a lakosságot nem kérdezik meg arról, hogy akarnak-e másokat kimenteni, illetve az adós országokban sincs arra komoly érdeklődés, hogy a helyiek belemennének-e az adott feltételekkel a „válságkezelésbe”. Na, ez a gazdaságpolitika depolitizálása: a magukat kompetensnek tartó bürokraták „kizárólag szakmai es nem politikai alapon” határozzák meg a gazdaságpolitikát, és azokat kivonják a demokratikus döntéshozatal alól.

A legitimáció szempontjából igazolható lehet ez az álláspont is, az is legitimációt adhat ugyanis választási felhatalmazás elmaradása esetén, ha a megtett lépések jók, és tényleg kezelik a válságot – feltétele ennek az is, hogy a lakosság érzékelje mindezt. Ha elfogadjuk, hogy ez lehetséges, akkor is fel kell tenni a kérdést, hogy egy ilyen depolitizált gazdaságpolitika kivitelezhető-e uniós szinten.

Nézzük, mi történt Görögországban, ahol ezt a technikát élesben és példátlan erővel próbálta ki Brüsszel! Görögország nemzetközileg kikényszerített struktúrájú válságkezelése sikertelen volt: a fellendülés elmaradt, a recesszió folytatódik, a munkanélküliség nő, az állami költségvetés egyensúlya nem biztosított. Mindez jól mutatja a külső kényszer korlátait a szerkezeti átalakítások terén, hisz végső soron a görög politikai elit „a legkeményebb nyomás idején is képes volt saját preferenciáinak részleges érvényesítésére és a számára fájdalmas reformok halogatására”.

Ez azt jelenti, hogy a politikát nem lehet kizárni a gazdaságpolitikai döntésekből, és semmilyen válságkezelést nem lehet ráerőltetni az egyes országokra – azaz sajnos el kell oda jutni, hogy már annyira fájjon, hogy a helyiek is belássák, valamit tenni kell. Azt pedig, hogy mit, szintén nekik kell eldönteni, nem pedig Brüsszelnek.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Milliók kés alatt a Gangnam Style miatt

A forintra kell lőni!

Magyarországot is megmentik a fiatalok?

Így segíthetne Magyarországon az MNB

A gyerekkel szúrsz ki, ha szórod a pénzt

Jöhet az üres ingatlanok megadóztatása