Ha az állam túl optimistán kalkulál a nyugdíjcélú befektetések várható nyereségével, akkor könnyen bajba kerülhet.

Parázs kis vita kerekedett közgazdász körökben az amerikai állami nyugdíjakkal kapcsolatban, melyekről a szakemberek egy része úgy véli, hogy alapos bajba sodorhatják az amerikai költségvetést abban az esetben, ha nem jönnek be a gyenge lábakon álló várakozások. (Bővebben lásd "Mennyivel tartozik az USA a nyugdíjasoknak?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Az állam ugyanis a tengerentúlon egy előre ismert havi összeget ígér a majdan nyugdíjba vonuló közalkalmazottaknak, annak megfelelően, hogy mennyi a fizetésük, és hány bedolgozott évük van. Ezt a majdani, akár évtizedek múlva esedékes pénzösszeget – ami tulajdonképpen az állam tartozása – csökkentik a nyugdíjpénzek várható befektetésein elért hozammal, mondván, ha egy év múlva fogok tartozni 100 egységgel, akkor ma tulajdonképpen csak kb. 90 egységgel tartozok akkor, ha ez alatt az egy év alatt kb. 10 százalékos hozamot fogok tudni elérni.

Az állam nyugdíjtartozásának elszámolásában ez egy rettentő gyenge láncszem, ki tudja ugyanis biztosan, hogy mekkora lesz a következő években elért hozam. Ha 10 év múlva az állam az akkori nyugdíjasoknak ki fog fizetni egy konkrét összeget, és időközben a befektetéseken a vártnál jóval kisebb hozamot ér el, akkor az állam jelenlegi tartozása jóval nagyobb annál, mint ami az optimista számításokban szerepel.

A The Economist publicistája egy szélsőséges példával él: Japánban a tőzsdék 1989-es tetőzése óta a részvények negatív (!) hozamot generáltak, vagyis ha a japán állam 1989-ben úgy számolt, hogy elég a jövőbeli nyugdíjtartozásokra kevesebb pénzt is félretenni, mondván a befektetések majd úgyis szépen hoznak, akkor alaposan tévedett. Ebben az esetben a nyugdíjasoknak konkrét ígéreteket tevő államnak a valósnál jóval nagyobbak a tartozásai, ami két lehetséges következménnyel járhat: vagy kisebb lesz az állami alkalmazottak nyugdíja, vagy plusz pénzt kell betenni a rendszerbe, ami boríthat mindent a költségvetéstől kezdve az államadósságig.

Ez a kérdés különösen azokban az időkben válik égetővé, amikor a nyugdíjcélú befektetések nem úgy hoznak, ahogyan azt az illetékesek megálmodták, vagy valamely befektetési eszközosztály hozama tartósan elmarad a sokéves átlagtól. Ekkor a vártnál gyengébb hozamok miatt az állam nyugdíjtartozása jelentősen megnőhet, ami a leendő nyugdíjasokon túl az adófizetőket is érzékenyen érintheti.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Nem mindegy, mit teszünk az árvíz ellen

Jönnek a zombi bankok

Napi pár órát kellene csak dolgozni

Elszabadultak a kapzsi bankárok

Lenne mit tanulnia a magyaroknak Japántól

Brüsszel súlyos tévedése