Pénzügyi Szemle online blog

Hiába Brüsszel legjobb szándéka, ha a tagállamok nem hajlandóak alkalmazkodni, akkor reménytelennek tűnik egy sikeres Európai Unió kialakítása.

Az Európai Unió és az eurózóna az integrációs folyamattól a kezdetektől fogva azt várta, hogy egyrészt az egyes országokban javulhat a gazdasági kormányzás minősége, másrészt az egyes tagállamok integrálódhatnak egy egységes európai gazdasági rendbe. A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy ez a várakozás a legkevésbé sem vált valóra. (Bővebben lásd "Kormányzás Európában, trendek és törésvonalak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

A szomorú tény az, hogy az egyes tagországokban annak ellenére romlott a kormányzás minősége az elmúlt tíz évben, hogy épp erre az időszakra esett az európai integrációt felgyorsítani hivatott euróbevezetés. Viszont ha egy ilyen ideális időszakban nem tudtak sem egymáshoz közeledni az egyes tagországok, sem - legalábbis a periféria országok - magukhoz képest előrelépni, akkor felmerül a kérdés, hogy távlatilag fel lehet-e egyáltalán építeni egy egységesen működő és sikeresen integrált európai közösséget.

A most véget ért magyar túlzottdeficit-saga is azt mutatja, hogy az EU egyre kevésbé hallgatna a tagállami politikusokra, mondván: a brüsszeli bürokraták majd mindent elintéznek. Egyelőre nem úgy fest, hogy ez a jó irány.

Az Európai Unióban immár hatodik éve válság van, és a válságkezelés egyelőre adós maradt az átütő sikerekkel. Az már látható, hogy uniós szinten a nyílt újraelosztással szemben óriási az ellenállás ("Hans nem fizet Jorgosznak"), de az is egyértelmű, hogy a megvalósuló válságkezelési lépések (a mentőcsomagok és például az EKB politikája) is jelentős újraelosztást jelentenek a tagállamok között ("végső soron mégis Hans fizet Jorgosznak"). Miképp lehetséges ez? (Erről lásd "Válságkezelés Európában, a gazdaságpolitika depolitizálása" című cikkünket a jobb hasábban).

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Győrffy Dóra, a Pázmány egyetemi docense szerint úgy, hogy a válságkezeléshez kapcsolódva az Európai Bizottság egyre növekvő kompetenciákat von magához a nemzeti szintű gazdaságpolitika felett, és a demokratikus döntéshozatal visszaszorulásának vagyunk szemtanúi. A hitelező országokban a lakosságot nem kérdezik meg arról, hogy akarnak-e másokat kimenteni, illetve az adós országokban sincs arra komoly érdeklődés, hogy a helyiek belemennének-e az adott feltételekkel a "válságkezelésbe". Na, ez a gazdaságpolitika depolitizálása: a magukat kompetensnek tartó bürokraták "kizárólag szakmai es nem politikai alapon" határozzák meg a gazdaságpolitikát, és azokat kivonják a demokratikus döntéshozatal alól.

Az adósságválsággal küzdő eurózóna országok számára nem az a megoldás, ha megszabadulnak Németországtól, hanem az, ha takarékoskodnak, a visszafizethetetlen adósságokra pedig csődöt jelentenek.

Az eurózóna hozzon létre közös betétbiztosítási rendszert, ahol minden ország kezességet vállal valamennyi bankbetétért, stabilitást adva ezzel a pénzügyi rendszernek! Nem! - mondják a németek. Az eurózóna bocsásson ki közös állampapírokat, ami hozzájárulna a periféria országok kamatainak csökkenéséhez! Nem! - mondják a németek. Az Európai Központi Bank vágjon kamatot és nyomtasson pénz, életet lehelve ezzel a tetszhalott gazdaságba! Nem - mondják a németek.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Egyre több közgazdász és befektető gondolja úgy, hogy Németország nem vezére az eurózónának, hanem épp ellenkezőleg, kerékkötője a gazdasági közösség evolúciójának. Többen már odáig mennek, hogy egyenesen a németek kilépését javasolják az eurózónából, mondván ezzel lehetőség lenne előrelépni az eurókötvény vagy a bankunió kérdéskörében, továbbá le lehetne értékelni az eurót az új német devizával szemben, ami sokat javítana az eurózóna tagok versenyképességén. (Bővebben lásd "Eurózóna: mit oldana meg a német kilépés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ha minden jól megy, már idén lekerülhetünk az uniós szégyenpadról, akár hamarabb, mint több régiós versenytársunk.

Olli Rehn uniós pénzügyi biztos optimizmusra okot adó bejelentést tett: hazánk szerepel azon a hat országot tartalmazó listán, melyek akár már idén tavasszal kikerülhetnek az unós túlzottdeficit-eljárás alól. (Bővebben lásd "Magyarország versenytársai Brüsszelből nézve" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eljárást az EU azon országok esetében alkalmazza, melyek nem teljesítik az uniós pénzügyi feltételek - általában a költségvetési hiány 3,0 százalék alatt tartása szokott gondot okozni - valamelyikét. Magyarország 2004 óta szerepel a feketelistán, miközben a régiós versenytársaink - Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Románia - a gazdasági válság 2009-es elmélyülése során kerültek fel rá.

A nyugat-európai nyugdíj, egészségügy és oktatás színvonala irigylésre méltó, a rendszer fenntartásához azonban ki kell lépni a jelenlegi gazdasági mocsárból.

Bár az előrejelzések azt mutatják, hogy a nyers GDP-adatok tekintetében a vezető európai gazdaságokat szépen lassan megközelítik, sőt le is hagyják a legjelentősebb feltörekvő piacok - Kína, India, Brazília -, Nyugat-Európa szociális ellátórendszereit a világ még mindig irigykedve figyeli. Kinek jutna eszébe Németország vagy Ausztria helyett mondjuk Kínában élni, és feladni a színvonalas oktatás, egészségügy és gondtalan nyugdíj lehetőségét a robogó GDP-növekedésért? (Bővebben lásd "Így tartható fenn az európai szociális rendszerek színvonala" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ez az európai rendszer ugyanakkor a jövőben komoly kihívásokkal néz szembe, a jelenlegi színvonal fenntartása ugyanis a stagnáló, sőt recesszió szélén billegő gazdaságokkal egészen biztosan nem lehetséges - hangsúlyozza elemzésében Javier Solana, korábbi spanyol külügyminiszter.