Pénzügyi Szemle online blog

Magyarország államadóssága akár ijesztő is lehetne, a világ legnagyobb jegybankjai azonban folyamatosan laza monetáris politikát követnek, ami nekünk is komoly segítséget jelent.

Az MNB hónapról-hónapra csökkenti az alapkamatot, a forint mégis erős - ez persze relatív, de a 280-285 közötti sáv a korábbi 300-as értékekhez mérten erősnek mondható -, a magyar állampapírok piacáról pedig csakis megnyugtató hírek érkeznek. Mi vagyunk ennyire jók, vagy elképzelhető, hogy szerencsénk van? (Bővebben lásd "Magyarország is örül a laza monetáris politikáknak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Petra Gerlach-Kristen, Robert McCauley és Kazuo Ueda, három nemzetközi hírű közgazdász kimutatta, hogy a mai rendkívül összefonódott globális pénzügyi rendszerben a nagy jegybankok - Fed, EKB, Bank of England, Bank of Japan - minden lépése érezteti hatását a világ szinte valamennyi országában.

Naponta olvasunk arról, hogy hogyan lehetne enyhíteni a válságot. Íme, egy újabb ötlet: az amerikai jegybank vegyen részvényeket!

Hogy miért? A jegybank szerepét betöltő Fed a tengerentúlon eddig két programot is bejelentett, melyek keretében több mint 1000 milliárd dollár értékben vásárolt állampapírokat és jelzálogleveleket. (Bővebben lásd "Kötvények helyett részvényeket vegyen a Fed?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A programok és a vásárlások hatására a kamatok csökkentek, a gazdasági szereplők alacsonyabb kamatlábak mellett jutottak hitelhez, miközben az állampapír piaci hozamok esése nyomán az immáron a GDP 100 százalékára rúgó államadósság is könnyebben finanszírozhatóvá vált. (A 10 éves állampapír hozam 1,5 százalék, míg itthon megközelítőleg 7,0, ez óriási előny az amerikai álamnak, és ez részben a jegybank vásárlásainak köszönhető.)

Mennyire kell ellenőrizni egy olyan "játékost", aki közel 3000 milliárd dollárnyi portfóliót kezel, és akár egyetlen döntéssel képes változtatni a gazdasági folyamatokon?

Az amerikai Kongresszus alsóháza meggyőző többséggel elfogadta az "Audit the Fed" néven ismert törvényjavaslatot, amely az amerikai jegybank mélyebb ellenőrzését tenné lehetővé. A jegybanki audit szigorítását sürgető - elsősorban republikánus - politikusok arra hivatkoznak, hogy a válság alatt túlságosan is megerősödő Fed már olyan mértékben avatkozik be a gazdasági folyamatokba, és gyakorol közvetett vagy közvetlen hatást az amerikaiak mindennapjaira, ami alaposabb ellenőrzést követel. (Bővebben lásd "Szigorúbban ellenőriznék az amerikai jegybankot" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A Fed mérlegfőösszege ma már a 3000 milliárd dollárt közelíti, több mint 1600 milliárd dollár értékben tart amerikai állampapírokat, valamint több mint 800 milliárd dollár értékben jelzálogpapírokat. Nem kérdés, hogy egy ekkora "játékos" akár egyetlen lépéssel gyökeres változásokat képes előidézni a gazdaságban, mint ahogy az sem, hogy szép számmal vannak döntések, melyek komoly aggodalmakat vetnek fel.

Kisebb mini-pánik söpört végig a pénzpiacokon, miután az amerikai jegybank legutóbbi ülésének jegyzőkönyvéből kiderült, hogy egyáltalán nem biztos a további pénznyomtatás.

Az elv egyszerű, ha a jegybank nem nyomtat több pénzt, akkor nem lesz mit a pénzpiacokra önteni, és nem lesz mi felhajtsa az árfolyamokat. A kérdés ugyanakkor ezen a ponton az, hogy vajon hosszú távon egészséges-e egy gazdasági/részvénypiaci fellendülés, amely abból táplálkozik, hogy a jegybank pénzt nyomtat, és azt beönti a rendszerbe? (Bővebben lásd "A létező legrosszabb, ha fennmarad a pénznyomda" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A január 25-i ülésén az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed szokatlan bejelentést tett: a jegybankárok megígérték, hogy egészen 2014 végéig a jelenlegi szinten, azaz 0-0,25 százalékon marad az alapkamat. Kérdés: a mai rendkívül változó világban hogyan látnak két és fél évre előre a Fed szakemberei?

Az Egyesült Államok jegybankjának egyik fő célkitűzése, hogy a hitelesség erősítése és megőrzése érdekében a döntéseit transzparens módon kommunikálja, azaz úgy tegye mindezt, hogy azt a gazdasági szereplők tökéletesen megértsék és elfogadják. A Fed célja - ezek a célok az európai gyakorlattal szemben egyenrangúak -, hogy az inflációt egy árstabilitást jelentő alacsony szinten tartsa, továbbá döntéseivel hozzájáruljon a munkanélküliség csökkenéséhez.