Pénzügyi Szemle online blog

Az az igazi kérdés, hogy mennyivel keresünk többet a diploma miatt. Ha semennyivel, az baj.

"Készpénzben most fizetek 100 ezer dollárt az Önök jövőbeli fizetésének 10 százalékáért." - ezzel az ajánlattal kínálta meg Warren Buffett, a világ legjobb befektetője a Columbia Business School mintegy 700 diákját.

Miről is szól ez az ajánlat? Warren Buffett a diákok jövőbeli fizetésének tizedéért kínált 100 ezer dollárt, azaz azt feltételezi, hogy a megszerzett diploma legalább egymillió dollárnyi fizetést generál majd. Gyorsan hozzátette, hogy a végzett diákok által birtokolt tudás, azaz a humán tőke értéke valójában több millió dollár, azaz forintban számolva akár az egymilliárdot is eléri... (Bővebben lásd "Diploma: a világ egyik legjobb befektetése" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy port kavart magyar tandíjjal kapcsolatos vita során is érdemes lehet követni Warren Buffett gondolatmenetét, és azt vizsgálni, hogy mint vegytiszta befektetés, megéri-e kifizetni a több milliós tandíjat. Egy ilyen döntésnél alapvetően két fontos kérdés van: mennyi a befektetett összeg, és mennyi a jövőbeli várható nyereség értéke.

Ne arról vitázzunk, hogy lesz-e állami tandíj, hanem hallgassuk ingyen a Harvard sztárprofesszorait.

MOOC - ez az új varázsszó. A rövidítés a tömeges online felsőoktatást rejti (massive open online courses), ami az oktatás világának teljes átalakulásával kecsegtet. Az órák ingyenesek, online-alapon elérhetőek és mindenki számára nyitottak, nem kell hozzájuk más csak internet-kapcsolat és egy laptop. A szolgáltatók jellemzően elit egyetemek, a Stanford, a Berkeley, a Harvard, a Columbia. (Bővebben lásd "Átszabják a felsőoktatást az ingyenes online kurzusok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az e-oktatás nem új dolog, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a világ vezető (amerikai) egyetemei egyre jobban belefolynak ebbe az ingyenes, világméretű oktatási újításba. A kurzusok olyanok, mint egy rendes egyetemen, van lehetőség a haladásra, a fejlődésre. Annyi különbség van, hogy ezekért az órákért nem jár kreditpont, így a rendes képzésekben nem elismert tudásról van szó - egyelőre. Már most több tízezer diák tanul ezeken a kurzusokon, a vizsgákat pedig jellemzően egymásnak javítják a diákok.

A tandíj önmagában nem katasztrófa, minél többet fizetek, annál többet várhatok el a pénzemért. Elvileg.

Az amerikai egyetemek hatékonyabbak, jobbak, színvonalasabbak mint az európaiak, aminek legalább két oka van: az USA többet költ oktatásra, a felsőoktatási intézmények pedig jóval nagyobb autonómiával rendelkeznek, mint európai társaik. Utóbbi annyit tesz, hogy az állam ott jóval kevésbé szól bele az intézmények irányításába és finanszírozásába, az egyetemek a tengerentúlon szinte már úgy működnek, mint az államtól független, piaci alapon létrejött "vállalatok". (Bővebben lásd "A felsőoktatás finanszírozása és autonómiája" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Általános - bár a válság miatt most egy kicsit kikezdett - nézet a közgazdaságtanban, hogy ami piaci alapon működik, az többnyire hatékonyabb, mint ami államilag vezérelt. Ez alapján egyértelműnek tűnik: ha Európa ugyanolyan színvonalú egyetemi oktatást szeretne, mint a tengerentúlon, akkor az államnak egyre kisebb részt kell vállalnia a felsőoktatás finanszírozásából és irányításából egyaránt.

Egy kaliforniai javaslat szerint a hallgatók az egyetemi tandíjat szívesen kiváltanák egy 20 éves adóval.

A felsőoktatás nagyon drága, és évről-évre egyre drágább lesz. 1989-ben a háztartások 8,9 százaléka, míg 2007-ben már 16 százaléka rendelkezett diákhitellel az Egyesült Államokban. A tartozás átlagos összege ezen időszak alatt 8700 dollárról 21 500 dollárra - közel ötmillió forint - emelkedett. Ilyen szintű eladósodottság mellett nem könnyű talpon maradni az egyetemi évek után, különösen a mai rendkívül nyomasztó munkaerőpiaci helyzetben. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Éppen ezért, egyfajta alternatív megoldásként a kaliforniai diákok előálltak egy javaslattal, mely szerint tandíj helyett szívesebben fizetnének adót a felsőoktatási intézményeknek. Az ötlet szerint a végzett hallgatók a bruttó bérük 5 százalékát utalnák át az egyetemek számára 20 éven keresztül.

A magyar felsőoktatás átalakításánál az is legyen fontos, hogy tudnak-e eleget a végzett hallgatók. Ha pedig nem, miért nem?

A magyar felsőoktatási rendszer a tapasztalatok szerint drága, fenntarthatatlan, és ami mindennél szomorúbb: olyan végzett hallgatókat bocsát ki, akik sokszor nem állják meg a helyüket a munkaerőpiacon. Vagyis az oktatás minősége nem elég jó (erről lásd a "Valóban csak a pénz számít a felsőoktatásban?" című cikkünket a jobb hasábban).