A híradásokban gyakran hallhatjuk, hogy a forintgyengülés "jó", mert serkenti az exportot, ezáltal lökést ad a vállalati szektornak és növeli a foglalkoztatottságot. Másfelől viszont "rossz", mert a devizahiteleken veszteség képződik, ami a gazdaság szinte minden szereplőjének plusz kiadást jelent. Kérdés: akkor most a gyengülő, vagy az erősödő forint az érdekünk?

Az 1929-33-as gazdasági válságból az Egyesült Államok többek között a dollár leértékelésével tudott kikászálódni. A nemzeti deviza leértékelésének köszönhetően (1) sikerült kilépni a deflációs spirálból, (2) a kialakuló inflációnak köszönhetően csökkentek a reálbérek, ezáltal javult a vállalatok versenyképessége és nőtt az export, végül (3) az adósságok reálértéke is csökkent.

Mindez csupa pozitívum, nem csoda, hogy a gazdasági válságokat követően általában a kormányok üdvözlik a deviza leértékelődését. (A témáról bővebben lásd "Devalváció: egy lehetséges út válságok után" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

>> a poszt folytatódik