Pénzügyi Szemle online blog

Ha a magyar állam magánkézbe adná a BKV-t vagy a Mávot, azzal varázsütésre megoldódnának a masszívan veszteséges állami cégek problémái? Vagy mégsem?

Örök dilemma, vajon privatizálja-e az állam a veszteséges, illetve akár korrupciós botrányoktól sem mentes állami céget? Persze, hisz a magántőke hatékonyabbá, sőt nyereségessé tenné a vállalatot, csökkenne a korrupció és javulna a szolgáltatás minősége - vágják rá válaszként a piacgazdaság hívei. Ne tegye, mert a befektetőket csak a pénz érdekli, kirúgnák a vállalat felét, bezárnák a veszteséges vonalakat - kontrázna az ellentábor. (Bővebben lásd "Érdemes privatizálni a nagy állami vállalatokat?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ray Fisman, a Columbia Business School professzora, és Tim Sullivan a Harvard munkatársa a "The Org: The Underlying Logic of the Office," című könyvükben erre a kérdésre keresik a választ, azaz hogy mely esetekben érdemes privatizálni, és mikor kell állami ellenőrzés alatt tartani egy vállalatot, szervezetet.

Mit tehetünk, ha a milliárdok eltűnnek, a megrendelést pedig a "haverok" kapják?

A korrupció mára az emberek életének szerves részévé vált. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a saját bőrünkön még nem tapasztaltuk, a hírekből akkor is beugrik egy-két "eset", melyek ugyanakkor többnyire következmények nélkül maradnak. Néhány napig, esetleg hétig cikkeznek arról, hogy "ki mennyit lopott", vagy egy-egy nagyberuházás során "mi hogy csúszott el", és ennyi. (Bővebben lásd "Az iskolapadban kezdődik a korrupció elleni harc" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A korrupció láthatatlanul átszövi a gazdaságot, rombolja a bizalmat, lassítja az ügyintézést, gyengíti a jogállami kereteket. Az okozott károk gyakran alig észrevehetőek, a megbízhatatlan rendszer miatt egész beruházások maradhatnak el, munkahelyek veszhetnek oda, a már meglévő rendszerek pedig fokozatosan lerobbanhatnak.

Szeretnél egy, az olasz maffiától elkobzott éttermet vagy bányát üzemeltetni? Az olasz egyetemeken megtanulhatod, hogyan.

Mekkora károkat okoz a korrupció, az erős feketegazdaság, sőt a mindent átszövő pénzügyi maffia egy gazdaságban? Olaszország ilyen szempontból (is) remek példát szolgáltat, ahol a híres-hírhedt dél-olasz maffia tevékenységének köszönhetően a déliek sokkal szerényebb életkörülmények között élnek, mint az észak-olaszok. (Bővebben lásd "Egyetemen oktatják a maffia elleni gazdasági stratégiát" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Becslések szerint a maffia a teljes olasz GDP mintegy 7,0 százaléka fölött gyakorol ellenőrzést - országos adat, azaz Dél-Olaszországban ennél jóval magasabb ez a szám -, miközben a dél-olasz vállalatok versenyképessége meg sem közelíti az északiakét, a déliek átlagos jövedelme pedig fele az északiakénak.

Mit tehetünk az "akinek pénze van, azt bármit megtehet" típusú beidegződés ellen?

Akinek pénze van, az szinte mindent megkaphat, és szinte mindent megtehet - ez többé-kevésbé egy általános vélekedés, amely a mai kapitalista világra nagyjából igaz is. A kérdésre, mely szerint jól van-e ez így, jó eséllyel mindenki az alapján válaszol, hogy épp mekkora szám villog a bankszámláján. (Bővebben lásd "Pénzért minden megkapható?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Raghuram Rajan, a University of Chicago professzora és az IMF korábbi vezető közgazdásza mindenesetre úgy lája, hogy a fejlett világ vezetőinek valamit tenniük kell, hogy változtassanak a "pénzen mindent meg lehet venni" típusú világnézeten.