Pénzügyi Szemle online blog

Megvan a hosszú távú megoldás az eurózóna bajaira: a német áraknak és béreknek a spanyolénál gyorsabb ütemben kell nőniük.

Az eurózóna jelenleg számos problémával küzd, melyek többsége arra vezethető vissza, hogy az azonos pénzt használó országok az elmúlt 10 évben más-más fejlődési utat követtek. A spanyol árak és bérek például gyorsabb ütemben nőttek mint a német mutatók, ami oda vezetett, hogy a spanyol gazdaság ma már nem hatékony, és így nem tud versenyezni a némettel. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

A különbségeknek így vagy úgy de ki kell egyenlítődniük. Minthogy az országok ugyanazt a pénzt használják, a spanyol deviza leértékelése nem képzelhető el - ez lenne a gyors megoldás -, így nem marad más út, mint hogy a német árak és bérek a következő években a spanyolénál gyorsabb ütemben emelkedjenek. Lényegében ugyanazt a folyamatot kell végigjárni, mint az elmúlt tíz évben, csak ellenkező előjellel.

Két megoldás van az európai bajokra, magasabb német infláció, és/vagy további spanyol megszorítás.

Az eurózóna kettészakadt versenyképesen működő, fenntartható költségvetéssel és államadóssággal bíró északi országokra, és versenyképtelen, eladósodott déliekre. Ha nem lenne közös a deviza, akkor a két régió közti különbséget viszonylag gyorsan és hatékonyan ki lehetne egyenlíteni, mégpedig a deviza leértékelésével. Ha a spanyol deviza mondjuk 20 százalékkal leértékelődne a némettel szemben, az sok mindent megoldana. (Bővebben lásd "Északiak vs. déliek az eurózónában" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Így ugyanakkor, hogy a spanyol és a német deviza egymással szemben nem tud leértékelődni, csupán fájdalmasabb módjai maradtak a különbség csökkentésének. A két fennmaradó módszer a következő: az északi országokban tartósan magasabb inflációt kell megengedni, min délen, és/vagy délen további hiánylefaragással és bércsökkentéssel kell versenyképesebbé tenni a gazdaságot.