Pénzügyi Szemle online blog

A politikusok a reszkető kezű tőzsdékre figyelnek, így nem is meglepő, hogy egymást érik a megszorító csomagok. Ez a "panic-driven austerity", ami nem egy nyerő recept.

Európában azokban az országokban volt a legnagyobb a kamatkülönbözet (spread), ahol a legnagyobb megszorító csomagokat jelentették be. Mindez első látásra azt jelenti, hogy a piac hozott egy ítéletet, hogy milyen megszorításra van szükség az adott országban, és ezt ki is kényszerítette - ahol nagy volt a spread, ott nagy megszorítást várt el a piac. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű,, legalábbis De Grauwe és Ji tanulmánya szerint. (Bővebben lásd "Panic-driven austerity'' és az európai válságkezelés című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Mikor pánikolnánk jobban? Ha napokra elmenne az áram, vagy ha a bankunkban sajnálkozva közölnék: most nem tudunk készpénzt felvenni? Na ugye!

Első ránézésre természetesnek tűnik, hogy a bankautomatából mindig tudunk készpénzt felvenni, a bankfiókban pedig rendben leszámolják elénk az ezreseket, mindez azonban még "békeidőben" sincs mindig így, pénzügyi pánikok alkalmával pedig különösen nincs. (Bővebben lásd "Válság és készpénz(logisztika)" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A görög bankoknál például a pénzügyi válság legnehezebb napjaiban nem volt ritka jelenség, hogy a bankfiókban elfogyott a kiadható készpénz, de emlékezhetünk a Postabank előtt kígyózó sorokra, vagy a válság kirobbanásakor becsődölt brit Northern Rock jelzáloghitelező fiókjai előtt zúgolódó tömegekre.