Sokkal nagyobb devizatartalékot tartunk fenn, mint a régiós versenytársaink, ami tíz- vagy akár százmilliárdokban mérhető pluszköltséget jelent.

Korábbi posztunkban már írtunk arról, hogy az IMF-hitel jóval drágább annál, mint amit korábban gondoltunk, továbbá hogy a jegybank által fenntartott devizatartaléknak jelentős költségei vannak. Ez a költség akár a GDP 1,0 százalékára is rúghat évente, azaz a jegybanki devizatartalék fenntartása akár évi 250-300 milliárd forintot is kivehet az adófizetők zsebéből. (Bővebben lásd "Devizatartalékolás Közép-Európában" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kérdésként adódik, hogy lehetne-e kevesebb devizát tartani, csökkentve ezzel a tartalék horribilis fenntartási költségeit. Az nem is kérdés, hogy egyáltalán kell-e tartalék, ennek hiányában ugyanis az ország védőpajzs nélkül maradna, és pénzügyileg egészen biztosan összeomlana. Devizatartalék egészen egyszerűen kell, nincs mese, az ugyanakkor nem egyértelmű, hogy mennyi kell.

Érdemes ez ügyben kicsit szétnézni a szomszédoknál, hátha a régiós versenytársak által követett gyakorlatot látva okosabbak leszünk. Az egyértelműen látszik, hogy Magyarország devizatartalékolás szempontjából alaposan kilóg a sorból, hazánk ugyanis a maga 35 milliárd eurójával a GDP megközelítőleg 35 százalékát tartja tartalékként, míg a lengyel-cseh-román triónál ez az arány mindössze 20-25 százalék közötti. (A szlovákok már eurót használnak, így ott ez a kérdés már nem releváns.)

A GDP arányában sokkal többet tartalékolunk tehát, mint a régiós társaink, arról nem is beszélve, hogy a válság előtt még alacsonyabb, 15 százalék körüli értékek voltak jellemzők. Tekintettel arra, hogy a devizatartalék védőpajzs-szerepe elsősorban pénzügyi válságok idején érvényesül, és egy csipetnyi optimizmussal talán feltételezhetjük, hogy a 2008-09-es összeomláshoz hasonló válság talán nem fenyeget a következő években, továbbá ha ehhez hozzávesszük a régiós tendenciákat, akkor felmerülhet, hogy Magyarország számára elegendő lehetne kevesebb devizát is tartani. Vagy legalább el lehetne ezen gondolkodni. 

Egyrészt ugyanis spórolni lehetne a fenntartási költségeken, másrészt valamilyen módon fel lehetne használni a fölös devizát gazdaságélénkítésre, devizahiteles-mentésre - feltéve persze, ha el lehetne érni, hogy a nemzetközi befektetői társadalom ne nézze ferde szemmel a tartalékok leépítését, és ne egy fenntarthatatlan gazdaságpolitikai pálya elemének tekintse, hanem a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrások ésszerű felhasználásának.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Örülnünk kéne a méregdrága benzinnek?

Bankbetét-adó: a tűzzel játszik az EU

A gazdag költözik, a szegények maradnak?

Az új pápa és az IMF

Az IMF-csomag színe és fonákja

A világ legrejtélyesebb intézményei