Túl sokat keresel, értsd meg!

Ha valami drága, annak olcsóbbá kell válnia. A görögöknél is.

Úgy tűnik, az emberiség nem felejtette el, hogyan kell depresszióba taszítani egy gazdaságot, a görög válság „számai” ugyanis már nagyon közel vannak azokhoz a mutatókhoz, melyeket az Egyesült Államok a történelem talán legismertebb gazdasági válságakor, az 1929-33-as krízis alatt felmutatott.

A hellén gazdaság a 2008-as csúcsról ugyanis már 17 százalékos visszaesést mutat, a munkanélküliség pedig 23 százalék, ami már majdnem eléri az amerikai 27 illetve 25 százalékot. A kilátások alapján pedig még arra is van esély, hogy a görögök túlteljesítik a 29-33-as tengerentúli depressziót… (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Érdekes kérdés, hogy miért nem tanulunk a múlt hibáiból, és hogyan lehet az, hogy időről-időre kísérteties válságokba és összeomlásokba futunk bele. A folyamatokat – hiába a közgazdaságtan fejlődése vagy az internet és a szuperszámítógépek megjelenése - lényegében ugyanazok a törvényszerűségek alakítják, mint száz vagy akár ezer évvel ezelőtt, így nem meglepő, hogy a végeredmény is hasonló.

Az egyik örök törvényszerűség az árak alkalmazkodása – mutat rá a The Economist elemzése. Ha egy termék piacán, vagy az egész gazdaságban egyensúlytalanságok alakulnak ki, mondjuk egy válság miatt hirtelen visszaesik a kereslet, akkor az egyensúlyt az árak csökkenésével lehet visszaállítani. Ez minden termékre igaz, legyen szó kenyérről, autóról, munkaerőről vagy épp gyrosról, ha valami drága, annak olcsóbbá kell válnia, csak így állhat ismét helyre a rend.

A görög válságban épp ez, az árak alkalmazkodásának korlátozása okozta a mély depressziót. A munkaerő drága, versenyképtelen és nem hatékony, a közalkalmazottak elképzelhetetlenül gáláns juttatásokat kaptak, görög termékek nem versenyképesek más európai termékekkel, ezeket az egyensúlytalanságokat pedig csakis úgy lehet helyreállítani, ha az árak és a bérek csökkennek. Más út nincs, minél tovább késlekednek, annál rosszabb lesz, az árak alkalmazkodásának korlátozása csak tovább mélyíti a válságot.

A gond az, hogy az országban számos olyan gát épült ki, melyek az alkalmazkodást nehezítik, vagy legalábbis lassítják. Egyrészt a devizát nem lehet leértékelni az euró miatt, a bérek a sorozatos tüntetések és szakszervezetek miatt csak korlátozottan vághatók meg, és a termékek árai is csak lassan, nehézkesen csökkenthető. Mindezek eredménye a hosszú, mély és kínkeserves válság.