Pénzügyi Szemle online blog

Az éghajlatváltozás elől a hullámlovasok sem menekülhetnek, akiknek az évszázad végéig a népszerű szörf paradicsomnak számító Ausztráliát leszámítva a hullámok méretének csökkenésével kell számolniuk.

Ha meghalljuk azt a szót, hogy éghajlatváltozás, túlzás nélkül összeszorul a gyomrunk, hiszen kapásból a tavaly nyári aszály, a februári mínusz húsz fokok, vagy az idei március 15-ei hófúvások és az ezt követő áztató eső ugrik be. Azt ugyanakkor kevesen gondolnánk, hogy a szünet nélkül változó klímát a szörfösök ugyanilyen feszülten figyelik, akik nem a belvíz vagy a hófúvások miatt aggódnak, hanem a parti szelek, a tengeri viharok és hullámok miatt. (Bővebben lásd "Hogyan befolyásolja az éghajlatváltozás a szörfözést?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A szörfösök által meglovagolt hullámokra ugyancsak komoly hatással van az éghajlatváltozás, egy friss tanulmány ugyanis kimutatta: az évszázad végéig az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán északi részén 5-10 százalékkal csökkenhet, Ausztrália és Új-Zéland partjainál ugyanakkor ugyanilyen mértékben nőhet a hullámok átlagos magassága.

Már el is készült a terv a kínai gazdaság átállítására egy fogyasztás által vezérelt modellre, a gond csak az, hogy nem is olyan régen egy hasonló akcióba a japánok már belebuktak.

A kínai gazdaság 35 éve bővül évi 10 százalékkal, ami egyrészt hihetetlen és elképesztő teljesítménynek számít, másrészt viszont felveti a kérdést: vajon mikor és főleg milyen mértékben következik be a növekedési ütem lassulása? A kínai vezetés is készül az elkerülhetetlenre, és úgy számol, hogy 2018 és 2022 között már csak évi átlag 6,5 százalékkal fog gyarapodni a GDP, a gazdaság pedig a befektetés és exportvezérelt üzemmódról szépen fokozatosan átvált egy belső fogyasztás által fűtött növekedési pályára. (Bővebben lásd "Komoly kockázatai vannak a kínai szerkezetváltásnak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A terv ésszerű, és papíron sima ügynek tűnik - korábban Japán és Dél-Korea hasonló helyzetben volt -, ma már ugyanis nincs szükség annyi infrastrukturális beruházásra, mint korábban, utak, repterek és gátak már vannak, a városiasodás lassul, az embereknek pedig egyre több a pénzük, amiből szeretnének autót, műszaki cikkeket vagy épp drága luxus holmikat vásárolni. A tendenciák világosan kijelölték a beruházások lassulása és a fogyasztás bővülése által fényjelzett utat, a gond csak az, hogy ez az átmenet koránt sem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik - mutat rá Martin Wolf, a The Financial Times publicistája.

A bulizó fiatalok pár nap alatt egy rakás pénzt elszórnak, de élénkítő csomagnak azért kevesek.

A tavaszi szünetben az amerikai fiatalok minden évben összepakolják a cókmókjukat és elutaznak a haverokkal bulizni, jellemzően valami kellemes, meleg helyre. Ennek az immár valóban tömeges jelenségnek a gazdasági, társadalmi, kulturális és közpolitikai hatásait vizsgálta meg disszertációjában John Laurie, a New Orleans Egyetem kutatója. (Bővebben lásd "Bulizó egyetemisták és a gazdasági stimulus" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A The Atlantic hasábjain ismertetett tanulmány arra keresi a választ, hogy ez a tavaszi buli-időszak milyen nyomot hagy a befogadó állam, város, közösség mindennapjain és gazdaságán. Azt hihetnénk, hogy a hatás mindenképp pozitív, hisz az egyetemisták mintegy 40 százaléka elutazik ilyenkor, és csak Floridában és Texasban elköltenek a felmérések szerint mintegy 1 milliárd dollárt a partizás lázában (a sztárhelyszín Panama City Beach, ahova állítólag félmillióan mennek és 170 millió dollárt költenek). Az igazság azonban ennél kicsi kijózanítóbb.

Ha nem vágjuk meg az egészségügyi- és nyugdíjkiadásokat, akkor idővel csak nagyon komoly egyéb megszorítások révén tudjuk majd mederben tartani a költségvetést. Legalábbis az OECD kutatói szerint.

A demográfia és az ahhoz kapcsolódó állami kiadás egy rendkívül pontosan számítható és előre jelezhető szelete a gazdaságnak, azaz a jelenlegi tendenciák alapján pedig könnyen megadható, hogy hogyan alakulnak a nyugdíj- és egészségügyi kiadások 10-20 vagy akár 30 év múlva. (Bővebben lásd "Egészségügyi- és nyugdíjkiadások versus adósságcsökkentés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az OECD országok számára ezek a kalkulációk túl sok megnyugtató információval nem szolgálnak, a jelenlegi magas adósságszintek, az elöregedő népesség és a tovább emelkedő várható élettartam fényében egészen biztosan kijelenthető: ha nem következik be a jelenlegi egészségügyi- és nyugdíjrendszert reformja, akkor a soron következő évtizedekben mind a nyugdíj, mind az egészségügyi kiadások komoly mértékben fognak emelkedni.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Költségvetések kiigazítási igénye szociális reformokkal (szürkével) és azok nélkül (kékkel)

A grafikon azt mutatja, hogy mennyivel kell lefaragni a költségvetés hiányát a 2012-es szinthez képest ahhoz, hogy 2050-re az államadósság 50 százalékra süllyedjen. A szürke oszlopok figyelembe veszik a szükséges szociális reformokat, míg a kékek ezek nélkül számolnak.

Rossana Merola és Douglas Sutherland, az OECD közgazdászai ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi tendenciák nem fenntarthatók, nem lehet egyszerre lefaragni a költségvetés hiányát és az államadósságot, és engedni a szociális kiadások emelkedését.

Ha a gazdasági problémákra továbbra is politikai megoldások születnek, az könnyen vezethet megoldhatatlan konfliktusokhoz az eurózónában.

Ha az eurózóna nem menti meg Ciprust, akkor veszélybe kerülhet a pénzügyi stabilitás, ha megmenti, mi több, mindig mindenkit megment, akkor a gazdasági szereplők sohasem tanulják meg vállalni a következményeket a pénzügyi döntéseik után. Ez a már jól ismert dilemma, a pénzügyi stabilitás és az ún. moral hazard, azaz a morális kockázat között. (Bővebben lásd "Pénzügyi stabilitás vagy morális kockázat?" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle


Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet igazgatója hangsúlyozza, hogy - különösen válságos időkben - rettentő nehéz megtalálni az egyensúlyt a két cél között, azaz olyan megoldást találni, ami egyszerre stabilizálja a pénzügyi rendszereket, és tanítja a következmények vállalására az egyes piaci szereplőket. Ciprus remek példát szolgáltat erre a dilemmára, egyre inkább úgy tűnik ugyanakkor, hogy sikerült megtalálni a "jó" megoldást: a 100 000 euró alatti betétesek nem fizetnek, ezzel megőrizhető a pénzügyi stabilitás, a határ fölötti betétekre viszont jókora egyszeri adót vetnek ki, így a nagybetétesek megtanulják, hogy vállalniuk kell a pénzügyi döntéseik kockázatát.