Pénzügyi Szemle online blog

Ha hisszük, ha nem, a számok egyértelműek: komoly adócsökkentést hozott az utóbbi két év.

A fejlett világban Magyarországon csökkent a leginkább az adóterhelés 2010 és 2011 között - derül ki az OECD friss adatsorából és elemzéséből. A GDP arányában mért adóelvonás 2011-ben 35,7 százalékos volt, míg egy évvel korábban még 37,9 százalékos. (Bővebben lásd "Magyarország eddig kimaradt az adóemelésből" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Adóelvonás a GDP százalékában

Sok a vita a magyar közéletben az utóbbi két év adópolitikájával kapcsolatban, de az OECD elemzése alapján nem kérdéses, hogy összességében csökkent a magyar háztartásokon és vállalatokon levő adónyomás. Különösen feltűnő a változás 2007-hez képes, amikor - egyetlen év alatt 3 százalékpontot kitevő emelkedés mellett - a GDP 40,3 százalékát vonta el adó formájában a privát szektortól a magyar állam.

Úgy csökkentjük a pénzügyi kockázatokat, hogy a valóságban növeljük. És mindez azért, mert hiányoznak az alapvető ismeretek.

Egy friss kutatás a közép-alföldi háztartások pénzügyi kulturáltságát mérte fel, és arra jutott, hogy ebben a körben a konzervatív hozzáállás és a kockázatkerülés a jellemző. De az is kiderült, hogy csak elvileg, mert ez sokszor azzal jár, hogy még nagyobb a vállalt rizikó (a felmérés eredményeit bemutató írásunkat lásd a jobb hasábban).

A felmérés következtetései jó eséllyel általánosíthatók. A vizsgált térség lakosságának fő jövedelemforrása a bér és fizetés, amely az országos átlagnál alacsonyabb, de még így is képesek megtakarításra. Ez azért fontos, mert képződik olyan jövedelem a háztartásokban, amelyet olyan jövedelemtermelő eszközökbe fektethetnének, amelyek idővel nagyobb mértékű bevételként könyvelhetnek el a házi költségvetésben.

Jön a csekkadó, miközben a bankadó is marad, így a bankok a következő években is "segíthetik" a magyar költségvetést. Máshol hogy van ez, mennyit fizetnek a pénzintézetek?

Az Európai Unión belül - mint a gazdaságpolitika oly sok területén - egyelőre nincs egységes álláspont a bankadókkal kapcsolatban, noha eddig 17 ország vezette be valamilyen formában. A bankokra tehát egyre többen és egyre inkább számítanak a közterhek viselésében, a gond csak az, hogy ezeket az adótípusokat az egyes kormányok gyakran igen rövid idő alatt, a nemzeti bankszövetségekkel történő egyeztetések elhagyásával vezetik be. (Bővebben lásd "Banki különadók az Európai Unióban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Irányelvek, javaslatok vannak, az egyes országok azonban a legváltozatosabb módon vetettek ki bank- illetve bankár adókat. A három leggyakoribb bankadó típus a pénzintézetek mérlegtételeire kivetett adók, az ún. Financial Activities Tax (FAT), amely a pénzügyi intézmények eredménye, illetve bizonyos javadalmazások (bérköltségek) alapján kivetett adó lenne, valamint a Financial Transaction Tax (FTT, közismert nevén Tobin-adó), amely a nemzetközi átutalásokra kivetett alacsony (0.01-0,25 %) adót jelenti.

Bár a hivatalos kormányzati statisztikák nem mutatnak ki számottevő inflációt, a pénzromlás üteme egyre több "kis embert" ijeszt meg.

Az államadósságok lefaragása alapvetően két módon képzelhető el: takarékossággal és megszorításokkal, vagy az infláció felpörgetésével és az adósság elinflálásával. Bár az első is bevett szokássá vált mára, a második jóval kisebb társadalmi feszültséggel jár, azaz félő, hogy a gazdasági vezetők végül úgy döntenek, mégiscsak kiengedik az inflációs szellemet a palackból. (Bővebben lásd " A megtakarításokat fenyegeti a pénzpumpa?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Gyors példa: egy országnak van 100 egység adóssága, 100 egység GDP-je, és 100 egységnyi papírpénze. A GDP-hez viszonyított adósság 100 százalék, ami eléggé ijesztő. Az adósságot lehetne faragni, ha a kormány megszorítana, de ennél jóval egyszerűbb és kisebb fájdalommal is jár, ha a jegybank 0 százalékra viszi le a kamatokat, és belepumpál mondjuk 20 egység plusz pénzt a gazdaságba. Így marad 100 adósság, de a pénzmennyiség 120-ra ugrik, míg a GDP ugyancsak 120 lesz. Az adósság/GDP mutató így 83 százalékra csökken, miközben az infláció felpörög.

Az eurózóna mély válságba sodródott, mégis van egy tagállam, amelyik köszöni szépen, jól van.

Észtország irigylésre méltó gazdasági mutatókkal büszkélkedhet, a GDP átlagos bővülési üteme például 2011-ben 8,4 százalék volt, szemben az eurózóna 1,5 százalékával. Idén ugyan lassult a tempó, a 2012-ben eddig mért 2,8 százalék azonban még így is sokkal jobban mutat, mint az eurózóna -0,2 százaléka. (Bővebben lásd "Európai sikersztori az észt talpra állás" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A munkanélküliség hasonlóan biztatóan alakul, a két évvel ezelőtti, 14 százalékos csúcsról mára 5,9 százalékra süllyedt, miközben az eurózóna egészében augusztusban történelmi rekordot, 11,4 százalékot mértek a statisztikusok. Eközben az államadósság mindössze a GDP 6,0 százalékára rúg…