Pénzügyi Szemle online blog

Ideje elfogadni, hogy a mai fiatalok jó eséllyel nem élnek majd jobban, mint a szüleik.

Az emberi történelem nagy részében az egy főre eső gazdasági növekedés közel volt a nullához, az utóbbi 250 év kivételesnek tekinthető ebből a szempontból. A baj csak az, hogy jó eséllyel a következő időszak a normálishoz, azaz a minimális növekedéshez való visszatérést hozza majd - erre jutott elemzésében Robert J. Gordon, a Northwestern University kutatója. (Bővebben lásd "El kell felejteni a gazdasági növekedést?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Mivel érvel Gordon? Abból indul ki, hogy a növekedés alapvetően a termelékenység növekedésére vezethető vissza, az pedig jellemzően technológiai innovációban gyökerezik. Vagyis akkor van gyors növekedés, ha van mély és a mindennapi életre kis kiható, fontos innováció.

Így volt ez az első ipari forradalom idején, 1750 és 1830 között (a gőzgépek korszaka, aminek a szimbolikus műve a vasúthálózat kiépülése volt), a második ipari forradalom idején, a 19 század végén (az elektromosság, a belső égésű motor, a rádió, a telefon, a vegyipar, az olajipar korszaka), illetve a harmadik ipari forradalom idején is (számítógép, félvezető, internet).

Tíz pontos összefoglalás arról, hogy a gyermekvállalást és a nyugdíjat összekötő reform miből indul ki, és miért lenne üdvös a számunkra. Szinglik és nagycsaládosok, meddőség és költségvetés.

A magyar nyugdíjrendszer átalakításra szorul. Ezt szinte senki sem kérdőjelezi meg, de kevés olyan koncepcióterv ismert egyelőre, amely konkrétan megmondaná, hogy akkor mit is kellene tenni. Az egyik ilyen az a felvetés, amit Botos Katalin és Botos József egy szűk éve hirdet folyóiratokban, újságokban és konferenciákon (a részletekről lásd "Gyermekvállalás és nyugdíjrendszer: a reform 10 alaptétele" című cikkünket a jobb hasábban).

Ez a téma váltotta ki az egyik leghevesebb vitát az 50. Közgazdász Vándorgyűlésen is, így a szerzőpáros úgy döntött, hogy tíz alaptételben foglalja össze, mit is gondol a gyermekvállalás és a demográfiai gondok, illetve a nyugdíjrendszer összekapcsolásáról.

Mi az, amiből Magyarországon van bőven, a minősége kiváló, fel lehetne rá építeni egy valódi sikerágazatot, de mégsem használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket?

A magyar termőföld az egyik legjobb minőségű Európában, a mezőgazdaságról mégis többnyire aggasztó híreket olvashatunk. Hamarosan lejár a moratórium, "jönnek a külföldiek és a földünkre spekulálnak", a sertéságazat évtizedek óta nem látott válságban van, dinnyekartell, lebontott cukorgyárak, tömeges vidéki munkanélküliség, külföldi termékektől roskadozó polcok. (A magyar mezőgazdaság helyzetéről készített interjú elérhető a jobb oldali hasábban)

Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy a magyar mezőgazdaság leszállóágban van, pedig nem kellene sok ahhoz, hogy valódi sikerágazattá váljon. Minden országnak megvannak a maga természeti erőforrásai, melyekkel sikereket érhet el, és miután nekünk se olajunk, se tengerünk, nagyon úgy néz ki, hogy a termőföld lehet az a természeti kincs, amibe kapaszkodhatunk.

A tökéletes országban német munkaerőpiac, svéd nyugdíjrendszer, francia atomenergia, kanadai egészségügy, svájci energiatakarékosság és amerikai tudományos kíváncsiság lenne.

A történelem során a sikeres országok a legritkább esetben találtak fel valami egészen újat, az esetek többségében egészen egyszerűen átvették és tökéletesítették a mások által már kipróbált megoldásokat. Az okosabbtól tanulni nem szégyen, az ember időt és energiát spórolhat meg azáltal, hogy lemásolja a külföldön már működő rendszereket, és a helyi viszonyokhoz igazítja azokat. (Bővebben lásd "Így kell felépíteni egy sikergazdaságot" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Bármilyen probléma adódik egy gazdaságban - legyen szó akár nyugdíjról, minimálbérről, oktatásról vagy államadósságról -, a politikusok feladata nem az, hogy lázas gondolkodásba kezdjenek a kiutat keresve, hanem az, hogy megkeressék a hasonló eseteket és lemásolják a megoldásokat.

A vállalkozások "születési rátája" Magyarországon magasabb, mint az Egyesült Államokban.

Egy sikeres gazdaságban hemzsegnek az új vállalkozások, melyek munkahelyeket teremtenek, adót fizetnek, és innovatív, külföldön is piacképes termékekkel lepik meg a fogyasztókat. Köztudott tény, hogy az USA az egyik leginnovatívabb gazdaság a világon - ki ne hallott volna a kaliforniai Szilícium-völgyről, amely olyan technológiai nagyágyúknak ad otthont, mint az Apple, az Intel vagy a Hewlett-Packard -, ki gondolná azonban, hogy a vállalkozói kedv terén még mi magyarok is jobbak vagyunk? (Bővebben lásd "Vállalkozói kedv és innováció - Tévhitek az Egyesült Államokról" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az OECD által számolt, ún. "employer enterprise birth rate" tekintetében ugyanis az USA szinte sereghajtónak mondható. A statisztika azt mutatja, hogy az összes vállalkozás arányában hány olyan új vállalkozás születik egy évben, amely egynél több főt foglalkoztat. Az USA esetében ez az arány mindössze 6,0 százalék volt a válság előtti évben, míg Mexikóban 20, Olaszországban és Svédországban 9,0, Magyarországon pedig 12 százalék.