Pénzügyi Szemle online blog

Súlyos terhet cipelnek a fiatal diplomások az Egyesült Államokban, ma már több mint 40 százalékuk rendelkezik diákhitellel, amely arány 15 éve még "csak" 25 százalék volt.

A tartozás összege is meredeken emelkedik, átlagosan már a 26 000 dollárt is meghaladja, ami forintban kifejezve a hatmilliót közelíti. Sőt, a diákhitelesek 10 százalékának már bőven 60 000 dollár fölötti tartozással kell megküzdenie, ami forintban már közel 14 milliót tesz ki. (Bővebben lásd "Történelmi csúcson a diákhitel tartozások" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A tendenciák azt mutatják, hogy mind a diákhitellel rendelkezők aránya, mind pedig a tartozások átlagos összege meredeken emelkedik, ami ha nem is rövid távon, de egy-két évtized múlva akár komoly fejtörést is okozhat majd.

Elképzelhető, hogy az európai adósságválság végül nem az eurózónát, hanem Spanyolországot fogja darabjaira törni?

A kérdést a szeptember 11-én Barcelonában tartott tüntetést követően kellett komolyan venni, melyen több mint 600 ezren vonultak utcára - egyes források 1,5 millióról szólnak -, Katalónia függetlenségét követelve. Az összesen 7,5 millió lakosú tartományban már régóta napirenden van a függetlenség, ám miután ezt a spanyol alkotmány nem teszi lehetővé, az EU pedig minden fronton elveti, eddig érdemi előrelépés nem történt. (Bővebben lásd "Lehet-e önálló állam Katalónia?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Most azonban, látva a jelentős népharagot, szakemberek nem tartják kizártnak, hogy egy esetleges népszavazás alkalmával a katalánok többsége a függetlenség mellett döntene, alapos káoszt idézve ezzel elő nem csak Spanyolországban, de az egész eurózónában.

Az eurózóna válsága arra mutat rá, hogy a leírt szabályok önmagukban keveset érnek. Erre Magyarországon is figyelni kell.

Mi történik akkor, ha a leírt szabályok, törvények, alkotmányos rendelkezések nem veszik figyelembe egy adott közösség politikai és társadalmi prioritásait? Mi a helyzet, ha a közösség nem nő fel a szabályokhoz? - Samuel Gregg, az Acton Intézet közgazdász kutatója szerint a jelenlegi európai krízis elsősorban erről szól. (Bővebben lásd "Ezért bukott meg a maastrichti szerződés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az 1992-ben elfogadott maastrichti szerződés előírt számos fiskális szabályt, ami egyrészről letette a közös monetáris politika alapjait, másrészről az európai jóléti állam terjeszkedését volt hivatott meggátolni. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy Európában az emberek elvárják az állami gondoskodást, az állam által nyújtott biztonságot - szemben például Amerikával, ahol ez jóval kevésbé jellemző.

Az Európai Bizottság bemutatta az európai bankunióra vonatkozó tervét, melyben egyelőre nem szerepel az egységes betétbiztosítási rendszer kialakítása.

Egy bankuniónak szükségszerűen három pilléren kell nyugodnia: egységes ellenőrzés kell, központi betétbiztosítási rendszer, továbbá egy ugyancsak közös tőkealap, melyből a bajba jutott bankokat lehet talpra állítani. Bármelyik a háromból hiányzik, a rendszer sebezhető maradhat. (Bővebben lásd "Hogy lesz ebből bankunió?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az Európai Bizottság által kidolgozott tervben azonban első lépésként csupán az eurózóna bankjainak központi felügyeleti rendszerének felállítása szerepel - a felügyelő szerv az Európai Központi Bank lesz -, majd ha ez már rendben működik, akkor valamikor később jöhet az egységes betétbiztosítás és a tőkealap.

Sokan sokféle ötlettel álltak már elő az európai adósságválság megoldására, most itt egy újabb: hagyni kellene csődbe menni az olaszokat és a spanyolokat.

A javaslat első ránézésre hajmeresztőnek tűnhet, hisz az eurózóna döntéshozói az elmúlt hónapokban épp azon munkálkodtak, hogy ezt a forgatókönyvet elkerüljék. A legújabb hivatalos terv éppen az, hogy az Európai Központi Bank pánik esetén megtámasztja az olasz vagy spanyol kötvénypiacokat, azaz lényegében a pánikba eső befektetőktől megvásárolja az állampapírokat. (Bővebben lásd "Így menthető meg az euró" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Harald Hau és Ulrich Hege közgazdászok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezzel az EKB tulajdonképpen kimenti a kötvénybefektetőket, mégpedig az eurózóna adófizetőinek pénzén. Szerintük ez komoly hiba, sokkal jobb ötlet lenne hagyni csődbe menni az olaszokat és spanyolokat, és engedni, hogy egy rendezett adósság átstrukturálás során a kötvényesek elszenvedjenek valamekkora - 20-30-40 százalékos - veszteséget.