Pénzügyi Szemle online blog

Sportnagyhatalom lettünk Londonban, a baj csak az, hogy a magyarok tizede sem sportol rendszeresen.

A sport felemelte Magyarországot a nagyhatalmak közé - így értékelte Borkai Zsolt országgyűlési képviselő, a Magyar Olimpia Bizottság (MOB) elnöke a magyar csapat londoni olimpiai szereplését a Parlamentben. A magyar sportnemzet - de javon sportoló nemzet is egyben? (Erről lásd Leszünk-e sportnemzetből sportoló nemzet? című írásunkat a jobb hasábban.)

Az olimpiai statisztikák valóban impozánsak: a magyar olimpiai csapat 8 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzérmet nyert Londonban (és jó eséllyel Hatos Gábor szintén bronzhoz juthat egy doppingügy miatt), amivel Magyarország a kilencedik helyen végzett az olimpia éremtáblázatán. Legutóbb az 1992-es barcelonai olimpián végeztünk ennél jobb helyen, akkor nyolcadikok lettünk. Mindenközben a paralimpián is jól szerepeltünk: az érmek számát tekintve dupláztunk Pekinghez képest, akkor egy arannyal és öt bronzzal tértünk haza, most viszont két arannyal, hat ezüsttel és hat bronzzal zártunk.

Nem kell félni a chips-adótól, máshol sokkal durvábban lépnek fel a túlsúlyosakkal és elhízással szemben.

Japánban van a legkevesebb elhízott ember, így érdemes megnézni, hogyan csinálják. Hát többek között masszív állami beavatkozással. Mi a titkuk? Noah Smith, a The Atlantic publicistája szerint három tényezőt kell figyelembe venni:

Sármos filmsztár, teniszcsillag és eurómilliárdos üzletember is van a híres francia adókerülók listáján. Csemegézzen!

Franciaországban az új elnök és kormány egyik fő célkitűzése a külföldre menekített francia vagyonok hazahozatala, de eközben egy 75 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsot is be kívánnak vezetni, ami azonban jó eséllyel nem lesz vonzó a Svájcban, Belgiumban, illetve a tengerentúlon adózó gazdag franciáknak (lásd "Magasabb adó, kevesebb bevétel" című cikkünket a jobb hasábban).

A Le Figaro összeállított egy kis listát azokról az ismert franciákról, akik adójukkal nem kívánnak részt venni a République építésében és megszilárdításában. Íme a Magyarországon is ismertebb nevek, illetve hogy mi lett választott "adóhazájuk":

Az új magyar közbeszerzési törvény a kis és közepes magyar cégek helyzetbe hozását írja elő: jó ez vagy rossz?

Nincs olyan gazdaságpolitika, amely ne tartalmazna kitételeket a kis és közepes vállalkozások (kkv) támogatása terén.

Ez minden bizonnyal azzal van összefüggésben, hogy a kkv-szektor foglalkoztatja a magyar munkavállalói kör nagy hányadát, így elfogadható gazdaságpolitikai cél az ágazat helyzetbe hozása. Különösen igaz ez a közbeszerzésekre, ahol maga az állam a megrendelő - ha itt nincs helyzetbe hozás, akkor hol lehetne? (Lásd Fókuszban évi 1400 milliárd forint - új törvény a közbeszerzésekről című cikkünket a jobb hasábban.)

A jelek szerint az adócsökkentés semmiképp sem csodaszer, automatikusan és önmagában nem lendíti fek a gazdaságot.

Az egyik általánosan is elfogadott nézet szerint a magas adók - és a túl nagy állam - lassítják a gazdasági növekedést, míg az adócsökkentés serkentőleg hat, miután ösztönzi mind a beruházást mind a fogyasztást. A recept ezen tétel alapján pofonegyszerű: csökkenteni kell az adókat, ezzel párhuzamosan visszavágni az állami kiadásokat, hátradőlni és élvezni a gyorsuló gazdasági növekedés minden előnyét. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Steven Strauss, a Harvard University professzora ugyanakkor rámutat, hogy ez a vélt összefüggés igencsak félrevezető, egy ország gazdasági növekedését ugyanis tucatnyi összetevő határozza meg - jogrend/jogbiztonság, infrastruktúra, nemzetközi gazdasági kilátások, oktatás/egészségügy színvonala -, melyek közül az adószint csak egy, és még csak nem is a legfontosabb.