Pénzügyi Szemle online blog

Egy jól átgondolt szén-dioxid adóval a benzin ugyan drágulna, de egy sor probléma megoldódna: csökkenne a környezetszennyezés, nagyobb hangsúlyt kapna a megújuló energia és még a költségvetés is jól járna.

Közgazdászok többnyire ferde szemmel néznek a gazdaságpolitikusok által bevezetett új adókra, mondván az elvonás feleslegesen bonyolítja a már amúgy is elég bonyolult adórendszert, a plusz teher pedig csökkenti a termelékenységet és veszélyezteti a munkahelyeket. (Bővebben lásd "Szinte csak előnyei lennének egy átfogó szén-dioxid adónak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Más a helyzet ugyanakkor a szén-dioxid adóval, melyet a legtöbb szakember támogat, mondván egy sor problémát megold: csökkenti a szén-dioxid kibocsátást, ezzel csökken a légszennyezés, lassul a globális felmelegedés, mérséklődik az ország energiafüggősége, javítja a megújuló energiák versenyképességét, ezáltal ösztönzi az új iparágakat, munkahelyeket teremt, hatékonyabbá teheti az autógyártást és más energiaérzékeny iparágakat, javítja a költségvetés pozícióját és fenntarthatóbb pályára tereli az államadósságot - foglalja össze William G. Gale, a Brookings intézet közgazdásza.

Alig telt el pár év a legutóbbi ingatlanpiaci krach óta, máris duzzad a következő buborék. Ezúttal Norvégiában.

Az emberiség nem tanul semmiből, sem mások, sem a saját hibáiból. Azok után, hogy 2008-ban összeomlott az USA pénzügyi rendszere, ingatlanpiaca, amiből világméretű válság kerekedett, az ember azt gondolná, hogy az emberiség egy leckét alaposan megtanult: vigyázzunk az ingatlanpiaci buborékokkal, mert abból nagy baj lehet. (Bővebben lásd "Ingatlanbuborékot fújnak a norvégok?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ingatlanárak alakulása Norvégiában és az USA-ban

A norvégok gyakorlatilag kimaradtak az elmúlt öt év összeomlásaiból és válságaiból, de úgy tűnik, szeretnék bepótolni a lemaradást: jókora ingatlanpiaci lufit fújnak épp, ami félő, hogy ugyancsak szomorúan végződik majd.

Észak-Amerika valósággal fürdik az olajban, a gond most már az, hogy nincs elég finomító és olajszállító csővezeték.

A BP elhalasztott egy kapacitásnövelő nagyberuházást az egyik észak-amerikai olajfinomítójában, aminek hatására a kanadai kőolaj jegyzése a lélektani hordónkénti 50 dollár alá zuhant. Elemzők hangsúlyozzák, hogy a következő évek súlyos kapacitásproblémákat hozhatnak a kanadai olajpiacon, a csővezetékek akár már 2014-re túlterheltté válhatnak, nincs elég finomító, miközben az olajkitermelés évi 5-7 százalékkal emelkedik, sőt 2025-30-ra akár a jelenlegi szint duplájára, azaz napi 6,2 millió hordóra hízhat. (Bővebben lásd "Megdőlhet a ''peak oil'' elmélet?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kitermelésben számos új technológiai újítás jelent meg az elmúlt években, a kutatók újabb olajmezőket fedeztek fel - Kanada olajkészlete már a második legnagyobb az éllovas Szaúd-Arábia mögött -, miközben a vezetékek és finomítók építése/bővítése lassan halad. Az olajkínálat ennek megfelelően folyamatosan emelkedni fog a következő években, ami a nyersolaj árának csökkenését vetíti előre.

Az idei szárazság és a szélsőséges időjárás az üvegházhatású gázok és a globális felmelegedés felé terelték a figyelmet - ismét fel is merült a szén-dioxid adó bevezetésének ötlete.

Minthogy a tudósok szerint a szélsőséges időjárás és a környezeti károk egy részéért a szén-dioxid kibocsátás a felelős, így logikus, hogy ha adót vetnek ki a káros gázra, az csökkenti majd a kibocsátást. (Bővebben lásd a Hatékony lehetne a szén-dioxid adó? című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A bolygó lakói így két úton is nyernek: egyrészt alacsonyabb lesz a szén-dioxid kibocsátás, másrészt az államoknak extra adóbevételük keletkezik, melyet a környezeti károk enyhítésére és alternatív energia projektek támogatására - erdőt telepíteni, öntözni, napkollektort támogatni - lehet költeni.

Hurrikánok, Izrael-Irán közti konfliktus, pénznyomda, amerikai elnökválasztás, Kínai padlófék - izgalmas időszak vár az olajra, annyi szent.

Érdekes pályát írt le az olajár idén, az év elején még 110 dollár fölött is megforduló amerikai WTI olaj árfolyama júniusban 80 dollár alá bukott, majd augusztus végére ismét megközelítette a 100 dollárt.

Szakemberek szerint a pénzpiacokon az egyik legbizonytalanabb jövőkép épp az olajé, miután egyszerre több olyan kockázati tényező is van a piacon, ami akár egymagában is képes lenne jelentős elmozdulást kiváltani. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Itt van mindjárt a hurrikánszezon, melynek legfrissebb szereplője, az Isaac névre keresztelt trópusi vihar fenyegetése több dollárral emelte meg az energiahordozó árfolyamát. Szintén a további emelkedés irányába mutat az Izrael és Irán közötti konfliktus - emlékezzünk csak az észak-afrikai harcok által keltett hirtelen árfolyam emelkedésre -, vagy az amerikai jegybanktól várt QE3, azaz a pénznyomda harmadik köre.