A tandíj önmagában nem katasztrófa, minél többet fizetek, annál többet várhatok el a pénzemért. Elvileg.

Az amerikai egyetemek hatékonyabbak, jobbak, színvonalasabbak mint az európaiak, aminek legalább két oka van: az USA többet költ oktatásra, a felsőoktatási intézmények pedig jóval nagyobb autonómiával rendelkeznek, mint európai társaik. Utóbbi annyit tesz, hogy az állam ott jóval kevésbé szól bele az intézmények irányításába és finanszírozásába, az egyetemek a tengerentúlon szinte már úgy működnek, mint az államtól független, piaci alapon létrejött „vállalatok". (Bővebben lásd "A felsőoktatás finanszírozása és autonómiája" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Általános - bár a válság miatt most egy kicsit kikezdett - nézet a közgazdaságtanban, hogy ami piaci alapon működik, az többnyire hatékonyabb, mint ami államilag vezérelt. Ez alapján egyértelműnek tűnik: ha Európa ugyanolyan színvonalú egyetemi oktatást szeretne, mint a tengerentúlon, akkor az államnak egyre kisebb részt kell vállalnia a felsőoktatás finanszírozásából és irányításából egyaránt.

Ez természetesen nem egyszerű, tekintettel arra, hogy az Európai Unióban a magánszféra egy főre lebontva harmadannyit költ felsőoktatásra, mint az USA-ban - a GDP 0,7 illetve 2,1 százalékát -, azaz az európai felsőoktatás piaci alapokra helyezése csakis úgy képzelhető el, ha a lakosság az eddigieknél mintegy háromszor annyit fizetne ki a felsőoktatásért.

Mindez nem jelent mást, mint a tandíjak meredek emelkedését az európai egyetemeken, ami bár első hallásra riasztónak tűnhet, hosszabb távon meghozhatja a gyümölcsét. A magasabb tandíj ugyanis lehetővé tenné, hogy az egyetemek önállóan és magasabb színvonalon működjenek, így javulna az oktatás színvonala, értékesebb lenne a megszerzett tudás és diploma. A végzett diákok ezzel a tudással jobban fizető állasokat tölthetnének be, azaz a tandíj mint befektetés végső soron megtérül. Paradox módon még örülhetünk is annak, ha emelkedik a tandíj, mert ez elvileg, piaci viszonykat és tisztességesen gazdálkodó egyetemeket feltételezve azt jelenti, hogy javul az oktatás szinvonala.

Marad persze a kérdés, hogy miből? Hogyan finanszírozható meg ez a befektetés? A magas tandíj kifizetéséhez ugyanis a többségnek évekre/évtizedekre szóló diákhiteleket kell felvennie - éppen úgy, ahogyan az amerikai és egyre több országban az európai diákok teszik -, ami csakis alacsony kamatok és elfogadható hitelfeltételek mellett biztosítja a valódi társadalmi mobilitást.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Azt se tudjuk, mennyi pénzünk van

Szemléletváltást a közpénzügyekben!

Képzett magyarok nélkül nincs esélyünk

Magyarország szerencséje

Az egykulcsos adó Amerikából nézve

Ketyeg a diákhitel-bomba