Ha a közgazdasági modellek a gyakorlatban is működnének, akkor nem omlott volna össze a görög kötvénypiac, nem kellett volna kimenteni a ciprusiakat, és nem kellene százmilliárdokat betolni a bankrendszerekbe.

Addig rendben van, hogy a munkahelyét elveszítő vagy épp a frankhitelbe belefulladó "kisembert" váratlanul érte a válság, de hogy még a legjobb egyetemeken diplomázó közgazdászokat is, az felettébb érdekes és elgondolkodtató. Meglepetésnek ugyanakkor nem nevezhető - hangsúlyozza Willem Buiter, a brit jegybank monetáris tanácsának korábbi tagja -, az elmúlt 40 év közgazdaságtana ugyanis tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egy válságot előre jelezzen, és arra is, hogy a bajokra hatékony megoldást kínáljon. (Bővebben lásd "Az elméleti közgazdaságtannak meg kell újulnia" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A válság előtti évtizedekben elfogadottá vált közgazdasági modellek ugyanis úgy számoltak, hogy a piacok tökéletesen működnek, a piaci szereplők számára minden információ adott, így minden esetben kiszámíthatóan és racionálisan cselekszenek. Willem Buiter rámutat, hogy a válság előtti közgazdasági modellekben minden benne van, ami egyszerűsíti a valóságot, de nagyon kevés abból, ami igazán érdekessé teszi. Ezek az elméletek kizárják a Lehman-csődöket, a ciprusi bankpánikot és az arany árfolyamának - épp a napokban bekövetkezett - hirtelen összeomlását is.

>> a poszt folytatódik