Ha a közgazdasági modellek a gyakorlatban is működnének, akkor nem omlott volna össze a görög kötvénypiac, nem kellett volna kimenteni a ciprusiakat, és nem kellene százmilliárdokat betolni a bankrendszerekbe.

Addig rendben van, hogy a munkahelyét elveszítő vagy épp a frankhitelbe belefulladó „kisembert” váratlanul érte a válság, de hogy még a legjobb egyetemeken diplomázó közgazdászokat is, az felettébb érdekes és elgondolkodtató. Meglepetésnek ugyanakkor nem nevezhető - hangsúlyozza Willem Buiter, a brit jegybank monetáris tanácsának korábbi tagja -, az elmúlt 40 év közgazdaságtana ugyanis tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egy válságot előre jelezzen, és arra is, hogy a bajokra hatékony megoldást kínáljon. (Bővebben lásd "Az elméleti közgazdaságtannak meg kell újulnia" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A válság előtti évtizedekben elfogadottá vált közgazdasági modellek ugyanis úgy számoltak, hogy a piacok tökéletesen működnek, a piaci szereplők számára minden információ adott, így minden esetben kiszámíthatóan és racionálisan cselekszenek. Willem Buiter rámutat, hogy a válság előtti közgazdasági modellekben minden benne van, ami egyszerűsíti a valóságot, de nagyon kevés abból, ami igazán érdekessé teszi. Ezek az elméletek kizárják a Lehman-csődöket, a ciprusi bankpánikot és az arany árfolyamának - épp a napokban bekövetkezett - hirtelen összeomlását is.

Éppen ezért ezek a modellek és elméletek békeidőben - 2004 és 2007 között például - remekül működnek, amint azonban a piaci szereplőkön eluralkodik a pánik, és hirtelen elfelejtenek racionálisan cselekedni, az elméletek rögtön csődöt mondanak. Paradox módon a közgazdászoknak épp az olyan helyzetek jelentenek megoldhatatlan fejtörést, melyeket lehetetlen képletekkel és matematikai módszerekkel „lemodellezni”, melyek távol állnak attól, amit úgy hívnak, tökéletes világ.

Logikusan adódik a kérdés, hogy vajon mi haszna annak az elméleti modellnek, ami kiválóan használható akkor, amikor tulajdonképpen semmi szükség rá, de tökéletesen használhatatlan akkor, amikor valóban jól jönne a segítség.

Willem Buiter szerint a válság az elméleti közgazdaságtan terén is meghozza a változást, és utat nyit az új elméleteknek, melyek talán a nem is olyan távoli jövőben már képesek lesznek nem csak magyarázatot adni, de talán előre is jelezni az olyan pénzpiaci eseményeket, mint a Lehman-csőd, a görög összeomlás, vagy a svájcifrank-válság.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Fojtogató csapdában a munkanélküliek

A világ legdrágább Excel-hibája

A GDP-nek még egy bomba is jót tehet

Szegény németek mentik az eurót

Mennyi zsebpénzt kapjon a gyerek?

Kik kaszálnak a minimálbér-emelésen?