Semmi meglepetés nem volt a frankhitel-válságban, felkészülhettünk volna. A rossz hír az, hogy amint kikászálódunk a svájcifrank-csapdából, máris jön a következő zakó.

A hitelválságok a történelem során kísérteties hasonlóságot mutattak, és meglepően szabályos periódusokban követték egymást. Egy tipikus hitelválság - mint amilyen a magyar svájcifrank-hitelek felfutása volt - könnyen azonosítható: a gazdasági növekedés, a lakossági fogyasztás és az építőipar szárnyal, a részvényárak a magasba törnek, a lakosság egy főre eső hitelállománya legalább 30 százalékkal emelkedik, ömlik a tőke az országba, a nemzeti deviza masszívan felértékelődik. (Bővebben lásd "Hitelválságok: 2020-ig nyugtunk lehet?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ezt a folyamatot jellemzően egy hirtelen krach töri meg, melyet a deviza zuhanása, tőkemenekülés, recesszió, a hitelek bedőlése, és bankválság követ. A gazdaság kilábalása éveket vesz igénybe, a rossz hír azonban az, hogy mire ismét rendbe jönnének a dolgok, a gazdasági szereplők elkezdik letenni a következő válság alapjait.

>> a poszt folytatódik