Pénzügyi Szemle online blog

Kit izgat, hogy recseg-ropog az eurózóna, sokkal gazdagabbak vagyunk, mint 200 éve.

Ha kinyitjuk a napi gazdasági sajtót, szinte kizárólag aggasztó híreket olvashatunk: válságban az eurózóna, jönnek az újabb megszorítások, csúcsra ugrott a munkanélküliség. Ha csak a szalagcímeket olvasnánk, azt hihetnénk, hogy az emberiség történelmének legsötétebb éveiben járunk, az igazság azonban az, hogy - legalábbis a nyugati világban - történelmi léptékkel mérve soha nem volt még akkora gazdagság, mint most. (Bővebben lásd "A gazdaságtörténet legfontosabb grafikonja" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Egy főre jutó GDP alakulása

Az Egyesült Államokban például az elmúlt két évszázadban az egy főre jutó átlagos jövedelem 2000 dollárról évi 50 000 dollár közelébe emelkedett reálértéken, azaz az infláció hatását kiszűrve. Az átlagos amerikai tehát ma közel 25-ször annyi terméket vásárolhat, mint 200 évvel ezelőtt, ami hihetetlennek tűnő fejlődést jelent (a grafikon tanulsága alapján az 1000 évvel ezelőtti reáljövedelmekhez képest még szembetűnőbb a gazdagodás).

Ha túl fejlett a technológia, az nem jó, mert a robotok és gépek elvégzik a munkánkat, mi pedig mehetünk segélyért.

A történelem nagy közgazdászai, David Ricardo vagy épp Karl Marx jó előre megjósolták: a tőke, azaz a gépek átveszik a munkaerő szerepét, ami a munkanélküliség emelkedéséhez vezet. Úgy tűnik, a múlt nagy gondolkodói nem tévedtek. (Bővebben lásd "Technológiai munkanélküliség vár az emberiségre?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az első ipari forradalom alatt be is bizonyosodott: a gépek bár jelentősen gyorsabbá, olcsóbbá és hatékonyabbá teszik a termelést, a munkahelyek számának hirtelen csökkenését okozzák. Addig nincs is gond, míg a felszabaduló munkaerő el tud helyezkedni máshol - ebből nem volt probléma az eddigi ipari forradalmak során -, félő ugyanakkor, hogy egyszer eljön az az idő, amikor az iparban és a mezőgazdaságban egészen egyszerűen elfogynak a munkahelyek.

Elképzelhető, hogy a jelen válság során a legnagyobb gond az, hogy a világ kifogyott a növekedést generáló új innovatív ötletekből?

A fejlett világra az elmúlt évek lassú gazdasági növekedését követően a soron következő években is stagnálás/erőtlen növekedés vár, ami egyre több szakember szerint már nem a pénzügyi válság hatása, hanem annak tudható be, hogy a világ kifogyott a forradalmi megoldásokból. (Bővebben lásd "Pénzügyi válság vagy innovációs válság?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A legpesszimistábbak egyenesen úgy látják, hogy a fejlett világban - elsősorban Európában - az elmúlt 250 év gyors növekedése volt a kiugró eredmény, és a következő évszázadok az 1700-as évek előtti időszakhoz hasonlóan stagnálással telnek majd.

Egyre inkább kezd kibontakozni egy gázipari forradalom az Egyesült Államokban, melynek kedvező hatásai talán hamarosan Európában is érezhetők lesznek. A gáz olcsó, a kérdés az, hogy mire kellene felhasználni.

Az USA-ban az elmúlt években a korszerű fúrási technikáknak köszönhetően elképesztő mennyiségű földgázt találtak, és ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor a következő évek újabb bőséges lelőhelyekkel kecsegtetnek. A gáz ára a hirtelen támadt kínálatnak köszönhetően meredeken visszaesett: a kinyerhető energia arányában számolva a kőolaj ma közel hatszor annyiba kerül az Egyesült Államokban, mint a gáz, holott 10 évvel ezelőtt még fej-fej mellett haladta két energiahordozó. (Bővebben lásd "Mindent átalakít az olcsó gáz?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kőolaj (feketével) és földgáz (zölddel) árfolyamának alakulása

Forrás: Econbrowser

Ma már nem az a kérdés, hogy érdemes-e "átállni" a gázra, hanem az, hogy ezt az élet melyterületén, és milyen technológiákkal tegyék - hangsúlyozza James D. Hamilton, a University of California közgazdász professzora. Az átállás ugyanis rendkívül költséges és időigényes is, például a fűtés esetében új gázvezetékeket kell építeni, melyek elszállítják a gázt a nagyvárosokba, majd ahol szükséges, új fűtőtesteket kell beszerelni. A folyamat már javában zajlik: az USA-ban a fűtőolaj felhasználás 2005-óta a felére esett, köszönhetően a jóval olcsóbb gázfűtés terjedésének.

Ideje elfogadni, hogy a mai fiatalok jó eséllyel nem élnek majd jobban, mint a szüleik.

Az emberi történelem nagy részében az egy főre eső gazdasági növekedés közel volt a nullához, az utóbbi 250 év kivételesnek tekinthető ebből a szempontból. A baj csak az, hogy jó eséllyel a következő időszak a normálishoz, azaz a minimális növekedéshez való visszatérést hozza majd - erre jutott elemzésében Robert J. Gordon, a Northwestern University kutatója. (Bővebben lásd "El kell felejteni a gazdasági növekedést?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Mivel érvel Gordon? Abból indul ki, hogy a növekedés alapvetően a termelékenység növekedésére vezethető vissza, az pedig jellemzően technológiai innovációban gyökerezik. Vagyis akkor van gyors növekedés, ha van mély és a mindennapi életre kis kiható, fontos innováció.

Így volt ez az első ipari forradalom idején, 1750 és 1830 között (a gőzgépek korszaka, aminek a szimbolikus műve a vasúthálózat kiépülése volt), a második ipari forradalom idején, a 19 század végén (az elektromosság, a belső égésű motor, a rádió, a telefon, a vegyipar, az olajipar korszaka), illetve a harmadik ipari forradalom idején is (számítógép, félvezető, internet).