Pénzügyi Szemle online blog

Az állam már csak olyan, ha több a pénz, többet költ, vagyis a hiányt nem a gazdagok megadóztatásával kell csökkenteni.

Magyarországon az adózási rendszer átalakításának egyik legmarkánsabb, és így legtöbbet kritizált döntése a magasabb jövedelműek adóztatásának mérséklése volt - az egykulcsos személyi jövedelemadózás bevezetése ugyanis végső soron ezt jelenti. A kérdés nem csak nálunk, hanem az Egyesült Államokban is napirenden van, a "fiscal cliff" nevű problémahalmaz miatt ugyanis hozzá kell nyúlni az államháztartás bevételi és kiadási oldalához is, és a jelek szerint a tehetősebbek adóterhelése ennek következtében emelkedni fog. (Bővebben lásd "Fiscal cliff: Nem biztos, hogy az adóemelés a jó megoldás " című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az amerikai közpolitikai viták kereszttüzébe került tehát a magasabb jövedelműek adóztatásának kérdése, aminek talán magyar szempontból is lehet relevanciája - annak ellenmére, hogy napestig lehetne sorolni a két ország és a két adórendszer közötti különbségeket. Mit gondolnak a tengerentúlon erről a kérdésről?

Több mint 30 milliárd dollárjába kerülnek az USA költségvetésének a vállalatvezetők béren felüli juttatásai.

A vállalati vezetők rendes fizetésen felüli bónuszai és részvényjuttatásai 2007 és 2010 között a fizetésnél jóval kedvezőbb adózási feltételeknek köszönhetően mintegy 30 milliárd dollárnyi - közel 7000 milliárd forint - adóbevétel-kiesést okoztak az Egyesült Államok költségvetésének. (Bővebben lásd "USA: 30 milliárdba kerülnek a cégvezetők az államnak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A részvénytársaságok elnökei és vezérigazgatói teljesen érthető okokból a lehető legoptimálisabb adózási feltételekre törekszenek, és a fizetéseket valamint a különböző béren felüli juttatásokat úgy állapítják meg, hogy a lehető legtöbb maradjon a zsebben, és lehetőleg minél kevesebb menjen a közösbe.