Pénzügyi Szemle online blog

Az elmúlt évek egyik legjobb befektetése a szomáliai kalózkodás finanszírozása és felfuttatása lehetett, ami mára valóságos iparággá nőtte ki magát, és 2009-ben nem kevesebb, mint 70 millió dolláros bevételt eredményezett.

A világ egyik legszegényebb országának számító Szomáliában - ahol az egy főre jutó GDP az évi 300 dollárt is alig éri el, ami kevesebb, mint napi egy dollár - az első számú gazdaságélénkítő tevékenység a kalózkodás.


A Chatham House tanulmányából kiderül (lásd jobb oldali hasáb), hogy a többnyire helyi halászokból verbuvált kalózokat elsősorban külföldre menekült gazdag üzletemberek pénzelik, akik az elfoglalt hajórakományok után követelt válságdíjak mintegy felére tartanak igényt, a fennmaradó összeget pedig a szomáliai gazdaság fellendítésére fordítják.

Mi a közös a tengereket rettegésben tartó kalózokban és a saját hasznuk érdekében bárkin átlépő globális spekulánsokban? És mindezt miért érti jobban egy francia, mint egy magyar?

Első hallásra mindenképp meglepő párhuzamot állított fel tavaly decemberben a budapesti Francia Intézetben tartott előadásában Antoine Garapon francia jogászprofesszor, aki szerint a nemzetközi pénzügyi befektetők, a traderek egyfajta modern kalózoknak tekinthetőek.

Garapon szerint mindkét csoportot jellemzi, hogy elveti a lojalitást, a felelősséget, a szabályozottságot, hogy nem fizet adót, nem szolidáris semmilyen közösséggel, az azonnali hasznot keresi, nem fogadja el a külső korlátokat, és kizárólag a saját maga által felállított szabályokat ismeri el önmaga felettinek.