Pénzügyi Szemle online blog

Hogyan másszunk ki egy olyan gazdasági válságból, melynek során az állam a magas adósságszint miatt megszorításokra kényszerül, a lakosság pedig a korában felvett hitelek visszafizetésével van elfoglalva?

A 2008-2012-es gazdasági válság mélységét tekintve az 1929-33-as, és az 1980-as évek elejének W-alakú recesszióihoz hasonlítható. A bajt ezekben az esetekben - részben - az okozta, hogy a korábbi fellendülés alkalmával felhalmozott adósságokat a válság kitörését követően törleszteni kellett, így nem volt mód arra, hogy az állam különböző gazdasági programokkal serkentse a fellendülést. Akkor mégis hogyan sikerült a korábbi két esetben kimászni a szorult helyzetből, és ismét növekedési pályára állni? (Bővebben lásd "Hogyan legyünk úrrá a válságon?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kérdésre Nicholas Crafts, a University of Warwick professzora válaszol, aki hangsúlyozza, hogy például a brit gazdaságban az 1930-as évek elején az élénkítő jegybanki politikával - alacsony kamatok, pénzpumpa, magasabb infláció -, míg az 1980-as évek elején sikeres gazdasági reformokkal tudtak úrrá lenni a válságon.

Ha valami drága, annak olcsóbbá kell válnia. A görögöknél is.

Úgy tűnik, az emberiség nem felejtette el, hogyan kell depresszióba taszítani egy gazdaságot, a görög válság "számai" ugyanis már nagyon közel vannak azokhoz a mutatókhoz, melyeket az Egyesült Államok a történelem talán legismertebb gazdasági válságakor, az 1929-33-as krízis alatt felmutatott.

A hellén gazdaság a 2008-as csúcsról ugyanis már 17 százalékos visszaesést mutat, a munkanélküliség pedig 23 százalék, ami már majdnem eléri az amerikai 27 illetve 25 százalékot. A kilátások alapján pedig még arra is van esély, hogy a görögök túlteljesítik a 29-33-as tengerentúli depressziót… (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Érdekes kérdés, hogy miért nem tanulunk a múlt hibáiból, és hogyan lehet az, hogy időről-időre kísérteties válságokba és összeomlásokba futunk bele. A folyamatokat - hiába a közgazdaságtan fejlődése vagy az internet és a szuperszámítógépek megjelenése - lényegében ugyanazok a törvényszerűségek alakítják, mint száz vagy akár ezer évvel ezelőtt, így nem meglepő, hogy a végeredmény is hasonló.

Európa előtt még hosszú az út, az USA nem süllyed recesszióba, Kína fölött azonban gyűlnek a fellegek a Harvard professzora szerint.

Az eurózóna a hétvégi EU-csúcson vásárolt magának némi időt, ami remélhetőleg elegendő lehet ahhoz, hogy elkerülje a szétesést és a gazdasági káoszt. Kenneth Rogoff, a Harvard University professzora szerint az európai vezetők jó irányba tettek lépéseket, a bankunió, a gazdaságélénkítés, a kötvénypiaci stabilizáció, a közös bankfelügyelet és a bankok központi alapból történő feltőkésítése mind-mind olyan lépés, ami szükséges az eurózóna stabilitásához. (Bővebben lásd "Jó irányba indult Európa, bajba kerülhet Kína" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az út azonban még rendkívül hosszú - fejti ki a Bloomberg hírügynökségnek adott interjúban -, Európa vezetőinek pedig további kemény csatákat kell majd megvívniuk egymással és a pénzpiacokkal, mielőtt az eurózóna stabilizálódna. Ebben a csatában lesznek áldozatok, Görögországra például a Harvard professzora szerint további "szenvedés" vár, melynek végén akár ismét csődöt jelenthet a hellén állam.

Sehol sincs megírva, hogy a világgazdaságnak mindig fölfelé kell tartania. Vannak hosszú, akár évtizedekig is elnyúló, lecsúszást hozó időszakok is.

A világ tele van problémákkal, és amint az egyik megoldódik, rögtön előtérbe kerül a következő. A gazdaságpolitikusoknak az elmúlt öt évben szinte minden hónapra jutott egy-egy évtizedek óta nem látott válsághelyzet, amin úrrá kellett lenni.

Ezek során a pénzügyi szaksajtó azt találgatta, hogy ezúttal épp mi lehet a megoldás, vannak azonban olyan időszakok, mikor egészen egyszerűen nincs megoldás, vagy ha van is, az bizonyos okokból megvalósíthatatlan. (Bővebben lásd "Van kiút a válságból?" című cikkünket a jobb oldali hasában)

Annál mélyebb a gazdasági visszaesés és annál lassabb az azt követő felépülés, minél több hitelt osztottak ki a bankok a krízist megelőző években. A szomorú tény az, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás előtt a bankok igencsak bőkezűen szórták a hiteleket Európában, az Egyesült Államokban és Magyarországon is.

"A buborékok kipukkanása hitelszűkülést, eszközfelszámolást, deflációt és vagyoncsökkenést okoz, amelynek arányai olykor katasztrofális méreteket ölthetnek." - írja Soros György "A 2008-as összeomlás és következményei" című könyvében. A legendás spekuláns hangsúlyozza, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás lezárt egy ún. szuperciklust, melynek során a világgazdaság motorja az amerikai fogyasztó volt, a növekedés pedig alapvetően a hitelexpanzióra, azaz az egyre olcsóbb hitelekből megvalósított fogyasztásra épült.