Pénzügyi Szemle online blog

Az OECD országokban a legtöbb adófizetői pénzt szociális programokra és nyugdíjra költik, de szép summa megy el egészségügyre és oktatásra is.

Az OECD összeállított egy érdekes statisztikát, melyből kiderül, hogy a tagországok a 2000-ben mért 31 százalékról átlagosan 41 százalékra növelték a GDP-hez mért állami kiadások mértékét. Az állam tehát a nemzeti össztermékekhez mérten jóval többet költött 2010-ben, mint egy évtizeddel korábban, ami alighanem a válság nyomán fellépő jelentős plusz kiadásoknak tudható be. (Bővebben lásd "Szociális kiadásokra költenek a legtöbbet a tagországok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Állami kiadások alakulása a GDP százalékában

A legnagyobb mértékben a szociális kiadások ugrottak meg, a GDP közel 10 százalékáról a GDP közel 14 százalékára, de az egészségügyi kiadások is szépen növekedtek - megközelítőleg 5 százalékról a GDP 7 százalékára - és az oktatásra is többet költöttek - 5,2 százalékot a 4,5 százalék után - az államok 2010-ben, mint egy évtizeddel korában.

Ha nem vágjuk meg az egészségügyi- és nyugdíjkiadásokat, akkor idővel csak nagyon komoly egyéb megszorítások révén tudjuk majd mederben tartani a költségvetést. Legalábbis az OECD kutatói szerint.

A demográfia és az ahhoz kapcsolódó állami kiadás egy rendkívül pontosan számítható és előre jelezhető szelete a gazdaságnak, azaz a jelenlegi tendenciák alapján pedig könnyen megadható, hogy hogyan alakulnak a nyugdíj- és egészségügyi kiadások 10-20 vagy akár 30 év múlva. (Bővebben lásd "Egészségügyi- és nyugdíjkiadások versus adósságcsökkentés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az OECD országok számára ezek a kalkulációk túl sok megnyugtató információval nem szolgálnak, a jelenlegi magas adósságszintek, az elöregedő népesség és a tovább emelkedő várható élettartam fényében egészen biztosan kijelenthető: ha nem következik be a jelenlegi egészségügyi- és nyugdíjrendszert reformja, akkor a soron következő évtizedekben mind a nyugdíj, mind az egészségügyi kiadások komoly mértékben fognak emelkedni.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Költségvetések kiigazítási igénye szociális reformokkal (szürkével) és azok nélkül (kékkel)

A grafikon azt mutatja, hogy mennyivel kell lefaragni a költségvetés hiányát a 2012-es szinthez képest ahhoz, hogy 2050-re az államadósság 50 százalékra süllyedjen. A szürke oszlopok figyelembe veszik a szükséges szociális reformokat, míg a kékek ezek nélkül számolnak.

Rossana Merola és Douglas Sutherland, az OECD közgazdászai ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi tendenciák nem fenntarthatók, nem lehet egyszerre lefaragni a költségvetés hiányát és az államadósságot, és engedni a szociális kiadások emelkedését.

Magyarország 2002 után egyre többet kezdett költeni szociális kiadásokra, az egyensúly helyreállításához pedig az egészségügyből vont ki forrásokat.

A magyar gazdaságpolitika egyik fő bajának azt tekintik "szakmai" berkekben, hogy túl nagy az államháztartás mérete, vagyis túl nagy az elvonás és túl sokat költünk közös ügyeinkre. Tekintsünk el annak a filozófiai vitának a lefolytatásáról, miszerint "túlzásról" van-e szó, de azt mindenképp érdemes megnézni, hogy vajon másokhoz képest hogyan állunk.

Erre vállalkozott P. Kiss Gábor és Szemere Róbert, a Magyar Nemzeti Bank két elemzője, akik a visegrádi országok állami újraelosztásának és funkcionális kiadási szerkezetének összehasonlítását végezték el. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)