Ha nem vágjuk meg az egészségügyi- és nyugdíjkiadásokat, akkor idővel csak nagyon komoly egyéb megszorítások révén tudjuk majd mederben tartani a költségvetést. Legalábbis az OECD kutatói szerint.

A demográfia és az ahhoz kapcsolódó állami kiadás egy rendkívül pontosan számítható és előre jelezhető szelete a gazdaságnak, azaz a jelenlegi tendenciák alapján pedig könnyen megadható, hogy hogyan alakulnak a nyugdíj- és egészségügyi kiadások 10-20 vagy akár 30 év múlva. (Bővebben lásd "Egészségügyi- és nyugdíjkiadások versus adósságcsökkentés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az OECD országok számára ezek a kalkulációk túl sok megnyugtató információval nem szolgálnak, a jelenlegi magas adósságszintek, az elöregedő népesség és a tovább emelkedő várható élettartam fényében egészen biztosan kijelenthető: ha nem következik be a jelenlegi egészségügyi- és nyugdíjrendszert reformja, akkor a soron következő évtizedekben mind a nyugdíj, mind az egészségügyi kiadások komoly mértékben fognak emelkedni.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Költségvetések kiigazítási igénye szociális reformokkal (szürkével) és azok nélkül (kékkel)

A grafikon azt mutatja, hogy mennyivel kell lefaragni a költségvetés hiányát a 2012-es szinthez képest ahhoz, hogy 2050-re az államadósság 50 százalékra süllyedjen. A szürke oszlopok figyelembe veszik a szükséges szociális reformokat, míg a kékek ezek nélkül számolnak.

Rossana Merola és Douglas Sutherland, az OECD közgazdászai ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi tendenciák nem fenntarthatók, nem lehet egyszerre lefaragni a költségvetés hiányát és az államadósságot, és engedni a szociális kiadások emelkedését.


Az egyetlen megoldás a szakemberek szerint az, ha az államok durván megvágják az egészségügyi- és nyugdíjkiadásokat. Előbbi esetben további intézkedésként szükség lesz az egészségügy részleges privatizációjára, utóbbi esetben a nyugdíjkorhatár emelésére - 2050-ig átlagosan 5 éves emeléssel számolnak -, csakis így terelhetők fenntartható pályára az államadósságok és a költségvetések.

Számunkra rossz hír, hogy Magyarország nyugdíj-szempontból kimondottan rossz helyzetben van az OECD-országok rangsorában. Hazánkban ugyanis az átlagosnál kevesebb gyermek születik, azaz a lakosság más országokhoz képest is gyorsan öregszik. Ez a nyugdíjkiadások emelkedését vetíti előre, azaz csak vetítené, mert a jelenlegi trendeknek megfelelő kiadásnövelésre szinte biztosan nem lesz lehetőség. Az OECD szakemberei úgy számolnak, hogy Magyarország csakis úgy érheti el az 50 százalékos államadósságot 2050-re (ami amúgy az Alaptröványben is rögzített cél), ha a GDP 3 százalékára rúgó megtakarítást visz véghez az egészségügyi-s és nyugdíjkiadások terén, valamint - a 2012-es számokhoz viszonyítva - további közel 1 százalékkal faragja le a költségvetés hiányát.

A jó hír az, hogy ezzel a kiigazítási igénnyel sokkal jobban állunk, mint az OECD leginkább eladósodott országai: Japán, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia...

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

A bankbetéteken csúszhat el az eurózóna?

Pörögnek a magyar bíróságok

Gyereknyomor: megtörhető az ördögi kör

 Az eddig ismert bankok vége

Hol laknak a szupergazdagok?

Robbanhat a szociális bomba