Pénzügyi Szemle online blog

A világ legügyesebb pénzügyi innovátora, az Egyesült Államok időnként túlinnoválja magát. Így volt ez a lakáshiteleknél, és nagyon úgy tűnik, hogy most a diákhitelek esetében is ez a helyzet.

Az USA-ban jelenleg 900 milliárd dollárnyi - a magyar éves GDP megközelítőleg nyolcszorosa - diákhitel van kint a piacon, aminek mintegy harmada, azaz 300 milliárd dollárnyi esik az ún. subprime, azaz gyenge adósbesorolás alá. Ezeknek a hiteleknek jelenleg 33 százaléka nem teljesítő, és szakemberek szerint csak idő kérdése, hogy a subprime állomány szinte teljes egészében bebukjon. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

A csődöt nem is olyan nehéz elérni, az átlagos diákhitel volumene ugyanis az elmúlt 5 évben 15 000 dollárról 24 000 dollárra ugrott - 5,3 millió forint, ami az átlag, vannak 20-30 millió forintos hitelek is! -, az államilag finanszírozott hitelek kamata pedig 2,8 százalék közeléből 6,8-7,9 százalékra emelkedett.

A kapitalizmus fellegvárában a diákhitelek már a nyugdíjasokat is kísértik, szülőket és nagyszülőket, akik kezességet vállaltak a gyermekek vagy unokák diákhiteleinél.

Az Egyesült Államok híres a rugalmas pénzügyi megoldásokról, melyek közül az egyik legnagyobb port az ún. szülői hitelek kavarták az elmúlt években. A konstrukció lényege, hogy a tanulni vágyó fiatal diákhitelt vesz fel, melybe adóstársként vagy kezesként a szülők vagy a nagyszőlők is beszállnak. A bank így duplán biztosított, a fiatalok könnyebben kapnak hitelt, az egyetemek létszáma pedig bővül. Látszólag mindenki jól jár. (Bővebben lásd "Diákhitelek: bajban a nyugdíjasok az Egyesült Államokban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A válság azonban, mint minden más hitelpiacon, itt is alapos pusztítást végzett, a kamatok ugyanis felszöktek, a törlesztőrészletek meghíztak, a munkahelyek elfogytak, és egyre több szülő/nagyszülő oda jutott, hogy a végzett fiatal munkahely hiányában elmulasztotta fizetni a törlesztőrészletet. A szülők egy darabig próbálnak helyt állni, sok esetben azonban ők is a csőd szélére kerülnek.

Az az igazi kérdés, hogy mennyivel keresünk többet a diploma miatt. Ha semennyivel, az baj.

"Készpénzben most fizetek 100 ezer dollárt az Önök jövőbeli fizetésének 10 százalékáért." - ezzel az ajánlattal kínálta meg Warren Buffett, a világ legjobb befektetője a Columbia Business School mintegy 700 diákját.

Miről is szól ez az ajánlat? Warren Buffett a diákok jövőbeli fizetésének tizedéért kínált 100 ezer dollárt, azaz azt feltételezi, hogy a megszerzett diploma legalább egymillió dollárnyi fizetést generál majd. Gyorsan hozzátette, hogy a végzett diákok által birtokolt tudás, azaz a humán tőke értéke valójában több millió dollár, azaz forintban számolva akár az egymilliárdot is eléri... (Bővebben lásd "Diploma: a világ egyik legjobb befektetése" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy port kavart magyar tandíjjal kapcsolatos vita során is érdemes lehet követni Warren Buffett gondolatmenetét, és azt vizsgálni, hogy mint vegytiszta befektetés, megéri-e kifizetni a több milliós tandíjat. Egy ilyen döntésnél alapvetően két fontos kérdés van: mennyi a befektetett összeg, és mennyi a jövőbeli várható nyereség értéke.

Ne arról vitázzunk, hogy lesz-e állami tandíj, hanem hallgassuk ingyen a Harvard sztárprofesszorait.

MOOC - ez az új varázsszó. A rövidítés a tömeges online felsőoktatást rejti (massive open online courses), ami az oktatás világának teljes átalakulásával kecsegtet. Az órák ingyenesek, online-alapon elérhetőek és mindenki számára nyitottak, nem kell hozzájuk más csak internet-kapcsolat és egy laptop. A szolgáltatók jellemzően elit egyetemek, a Stanford, a Berkeley, a Harvard, a Columbia. (Bővebben lásd "Átszabják a felsőoktatást az ingyenes online kurzusok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az e-oktatás nem új dolog, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a világ vezető (amerikai) egyetemei egyre jobban belefolynak ebbe az ingyenes, világméretű oktatási újításba. A kurzusok olyanok, mint egy rendes egyetemen, van lehetőség a haladásra, a fejlődésre. Annyi különbség van, hogy ezekért az órákért nem jár kreditpont, így a rendes képzésekben nem elismert tudásról van szó - egyelőre. Már most több tízezer diák tanul ezeken a kurzusokon, a vizsgákat pedig jellemzően egymásnak javítják a diákok.

A tandíj önmagában nem katasztrófa, minél többet fizetek, annál többet várhatok el a pénzemért. Elvileg.

Az amerikai egyetemek hatékonyabbak, jobbak, színvonalasabbak mint az európaiak, aminek legalább két oka van: az USA többet költ oktatásra, a felsőoktatási intézmények pedig jóval nagyobb autonómiával rendelkeznek, mint európai társaik. Utóbbi annyit tesz, hogy az állam ott jóval kevésbé szól bele az intézmények irányításába és finanszírozásába, az egyetemek a tengerentúlon szinte már úgy működnek, mint az államtól független, piaci alapon létrejött "vállalatok". (Bővebben lásd "A felsőoktatás finanszírozása és autonómiája" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Általános - bár a válság miatt most egy kicsit kikezdett - nézet a közgazdaságtanban, hogy ami piaci alapon működik, az többnyire hatékonyabb, mint ami államilag vezérelt. Ez alapján egyértelműnek tűnik: ha Európa ugyanolyan színvonalú egyetemi oktatást szeretne, mint a tengerentúlon, akkor az államnak egyre kisebb részt kell vállalnia a felsőoktatás finanszírozásából és irányításából egyaránt.