Elméletileg jó üzlet az alacsony kamatozású svájcifrank-hitel, de akkor mi a baj?

Az ember komolyabb közgazdasági képzés nélkül, akár józan paraszti ésszel észreveheti, hogy (látszólag?) megéri alacsony kamatozású devizában eladósodni, és a felvett pénzt befektetni egy magas kamatozású devizába. Szemléletes példa: felveszek hitelt 2 százalékon mondjuk svájci frankban, és befektetem azt 6 százalékon mondjuk magyar állampapírba. Évi 4 százalékot keresek, különösebb megerőltetés nélkül. Tényleg ennyire egyszerű lenne, vagy van azért valami buktató a dologban? (Bővebben lásd "Kockázatmentes hozam a devizapiacon?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Természetesen van. A képletet ugyanis árnyalja, hogy a két deviza árfolyamváltozása elviheti akár a teljes nyereséget, vagy akár veszteségessé is teheti a vállalkozást. Mi van akkor például, ha a forint évi 4 százalékot gyengül a frankkal szemben? Mi van, ha 10-et? A 4 százalékos kamatkülönbözet hamar elfogyhat, különösen válságos időkben, amikor a devizapiacok amúgy is felfordulnak.

Utóbbi megállapítást a hazai devizahitelesek is megtanulták, miután a 2008 előtt még jó üzletnek tűnő svájcifrank-hitelek a forint gyengülésével és a frank erősödésével hirtelen milliós veszteséggel járó devizapiaci kalanddá váltak…

Victoria Galsband és Thomas Nitschka közgazdászok ugyanakkor bebizonyították, hogy a fönti gondolatmenet hosszú távon nagyon is működik, azaz jó üzlet alacsony kamatozású devizában eladósodni. A kérdés, ami ezen a ponton adódik, hogy akkor mégis hogyan bukhatott ekkorát Magyarország a látszólag alacsony kamatozású svájci frankban történő eladósodással?

A válasz kettős, egyrészt a lakosság a puszta kamatköltségeken kívül egyéb terhekkel is szembesül - banki költségek, díjak, az átváltás jelentős költségei -, így számukra a külföldi devizában történő eladósodás a fenti számításhoz képest (amely tulajdonképpen csakis a tőkeerős nagybefektetők, bankok és biztosítók számára érvényes) sokkal-sokkal drágább.

Másrészt a devizapiaci válságok alaposan átírják a forgatókönyvet, a közgazdászok számításai ugyanis csakis hosszú távon érvényesek, és nem számolnak azzal, hogy például a magyar devizahitelesek többsége pont az elképzelhető legrosszabb időzítéssel adósodott el. Ami hosszú távon békeidőben minden évben nyereséget hoz, az egy pénzügyi válság alatt szerencsétlen időzítéssel néhány év alatt pénzügyi katasztrófához vezet.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Az IMF-csomag színe és fonákja

A világ legrejtélyesebb intézményei

Gyerekként kapni a svájcifrank-pofont

Nem kell félni a sok nyugdíjastól

Nyugati nyugdíjhoz keleti növekedés?

Brüsszel téved, Magyarország fizet?