Annál mélyebb a gazdasági visszaesés és annál lassabb az azt követő felépülés, minél több hitelt osztottak ki a bankok a krízist megelőző években. A szomorú tény az, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás előtt a bankok igencsak bőkezűen szórták a hiteleket Európában, az Egyesült Államokban és Magyarországon is.


„A buborékok kipukkanása hitelszűkülést, eszközfelszámolást, deflációt és vagyoncsökkenést okoz, amelynek arányai olykor katasztrofális méreteket ölthetnek.” – írja Soros György „A 2008-as összeomlás és következményei” című könyvében. A legendás spekuláns hangsúlyozza, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás lezárt egy ún. szuperciklust, melynek során a világgazdaság motorja az amerikai fogyasztó volt, a növekedés pedig alapvetően a hitelexpanzióra, azaz az egyre olcsóbb hitelekből megvalósított fogyasztásra épült.

A világ fogyasztói jóval a lehetőségeik felett éltek és fogyasztottak – ez Magyarországra fokozottan is igaz, gondoljunk csak a frankhitelből finanszírozott fogyasztásbővülésre -, amely túlköltekezés most visszaüt, és évekig elhúzódó stagnálást hoz a fejlett gazdaságokban.

Ugyanebben a témában hasonló következtetésre jutottak a National Bureau of Economic Research kutatói, akik a When Credit Bites Back: Leverage, Business Cycles, and Crises című tanulmányukban (lásd a Hosszúra nyúlhat a kilábalás Európában című összeállításunkat a jobb oldali hasábban) kimutatták, hogy minél intenzívebb a hitelkínálat bővülése – azaz minél több hitelt adnak ki a bankok - a gazdasági fellendülés időszakában, annál súlyosabb lesz az elkerülhetetlen recesszió, és lassabb a feltámadás a buborék kidurranását követően. Másképpen fogalmazva: ha a múltban egy reálgazdasági válság egybeesett egy pénzügyi- és bankválsággal, akkor a gyors konjunktúrát szinte minden esetben mély recesszió és lassú kilábalás követte.

A helyzet sajnos most pontosan ez, azaz a 2008 előtti gyors hitelbővülést a pénzügyi szektor megroppanása követte, ami hosszú és keserves időszakot vetít előre azokban az országokban, ahol a bankok a fellendülés időszakában túlságosan bőkezűen osztották a hiteleket…

Ha hihetünk Soros Györgynek, akkor talán nincs ok a pánikra. A jelek szerint ugyanis a világ vezető közgazdászai és döntéshozói tanultak az 1929-33-as válságból, és megtették a szükséges válaszlépéseket, hogy elkerüljék a 80 évvel ezelőtti katasztrófa-forgatókönyvet. Az extra laza monetáris politika, a bankrendszer megmentése és feltőkésítése, valamint a kormányzati ösztönző csomagok mind-mind olyan intézkedések, melyek segítenek elkerülni az 1929-33-as válság szomorú következményeit, azaz az évekig elhúzódó recessziót és deflációt, a 20-30 százalékos munkanélküliséget és a teljes bankrendszer összeomlását.

Bízzunk benne, hogy ebben nem tévednek a "szakértők".