Pénzügyi Szemle online blog

A magyar kivitel hazai hozzáadott értéke alacsony, pedig ha ebben a tekintetben felzárkóznánk a versenytársainkhoz, az több hazai munkahelyet jelenthetne.

Sokszor találkozunk azzal az örök igazsággal, hogy Magyarországnak többet kellene exportálnia, ami jelentős bevételeket, munkahelyeket és a lakosság számára jövedelmet generálhatna. Mindez igaz is, nagyon nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen a kivitel összetétele, Magyarország pedig ebben a tekintetben sajnos igencsak rosszul áll. (Bővebben lásd "Jelentősen visszaesett az export hazai hozzáadott értéke Magyarországon" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Úgy is lehet ugyanis exportálni, hogy a külföldön eladott termékek (és szolgáltatások) nagyrészt magyar munkaerővel és magyar alapanyagokból állnak össze, és úgy is, hogy az itthon összeállított exporttermékekhez főleg külföldről behozott alkatrészeket használnak fel.

Az OECD országokban a legtöbb adófizetői pénzt szociális programokra és nyugdíjra költik, de szép summa megy el egészségügyre és oktatásra is.

Az OECD összeállított egy érdekes statisztikát, melyből kiderül, hogy a tagországok a 2000-ben mért 31 százalékról átlagosan 41 százalékra növelték a GDP-hez mért állami kiadások mértékét. Az állam tehát a nemzeti össztermékekhez mérten jóval többet költött 2010-ben, mint egy évtizeddel korábban, ami alighanem a válság nyomán fellépő jelentős plusz kiadásoknak tudható be. (Bővebben lásd "Szociális kiadásokra költenek a legtöbbet a tagországok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Állami kiadások alakulása a GDP százalékában

A legnagyobb mértékben a szociális kiadások ugrottak meg, a GDP közel 10 százalékáról a GDP közel 14 százalékára, de az egészségügyi kiadások is szépen növekedtek - megközelítőleg 5 százalékról a GDP 7 százalékára - és az oktatásra is többet költöttek - 5,2 százalékot a 4,5 százalék után - az államok 2010-ben, mint egy évtizeddel korában.

És Japánra is, miközben a következő 50 év a feltörekvő világ, azon belül is Kína és India szárnyalásáról fog szólni. Az USA sem sokáig lesz világelső.

Az OECD elemzése azt jósolja, hogy a feltörekvő világ GDP-je a következő 50 évben négyszeresére, a kínai és indiai össztermék pedig hétszeresére emelkedik majd. Ez a rohamtempó a statisztikusok szerint elegendő lesz ahhoz, hogy az Egyesült Államokat Kína 2016-ban, India pedig valahol 2060 körül maga mögé utasítsa az összesített GDP terén. Nem meglepő módon az OECD azt jósolja, hogy az eurózóna és Japán gazdasági súlya folyamatosan csökkenni fog. (Bővebben lásd "Várható gazdasági erőviszonyok 2060-ban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Országok részesedése a világ GDP-jéből (százalék)

Ez az előrejelzés több kérdést is felvet, az első ezek közül, hogy vajon valóban feltételezhető-e, hogy például a kínai és indiai gazdaságok fenntartják a jelenlegi növekedési tempójukat. Valóban reális lehet, hogy 50 év múlva az indiai GDP magasabb legyen, mint az amerikai, azaz az akkor már a világ legnépesebb országának számító távol-keleti óriás több értéket állítson elő, mint a jelenlegi első számú szuperhatalom?

Nem túl bíztató, hogy a magyaroknál csak a görögök nyestek nagyobbat a költségvetésükön.

Magyarországnál csak Görögország hajtott végre nagyobb költségvetési kiigazítást 2007 és 2012 között az OECD tagállamai közül (lásd "Mi kell a fenntartható adóssághoz?" című cikkünket a jobb hasábban).

A világ legfejlettebb államait tömörítő szervezet adatai és becslései szerint 2007 és 2012 között a magyar strukturális hiány (pontosabban: az átmeneti hatásokat, vagyis az egyszeri intézkedéseket, a ciklus hatásait, illetve az ár- es hozamingadozást is kiszűrő underlying deficit) több mint 3 százalékkal javult (a nagyon jelentős megszorítások hatásaként a görög deficit javulása 6,2 százalékos volt).