Pénzügyi Szemle online blog

A világ legügyesebb pénzügyi innovátora, az Egyesült Államok időnként túlinnoválja magát. Így volt ez a lakáshiteleknél, és nagyon úgy tűnik, hogy most a diákhitelek esetében is ez a helyzet.

Az USA-ban jelenleg 900 milliárd dollárnyi - a magyar éves GDP megközelítőleg nyolcszorosa - diákhitel van kint a piacon, aminek mintegy harmada, azaz 300 milliárd dollárnyi esik az ún. subprime, azaz gyenge adósbesorolás alá. Ezeknek a hiteleknek jelenleg 33 százaléka nem teljesítő, és szakemberek szerint csak idő kérdése, hogy a subprime állomány szinte teljes egészében bebukjon. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

A csődöt nem is olyan nehéz elérni, az átlagos diákhitel volumene ugyanis az elmúlt 5 évben 15 000 dollárról 24 000 dollárra ugrott - 5,3 millió forint, ami az átlag, vannak 20-30 millió forintos hitelek is! -, az államilag finanszírozott hitelek kamata pedig 2,8 százalék közeléből 6,8-7,9 százalékra emelkedett.

A kapitalizmus fellegvárában a diákhitelek már a nyugdíjasokat is kísértik, szülőket és nagyszülőket, akik kezességet vállaltak a gyermekek vagy unokák diákhiteleinél.

Az Egyesült Államok híres a rugalmas pénzügyi megoldásokról, melyek közül az egyik legnagyobb port az ún. szülői hitelek kavarták az elmúlt években. A konstrukció lényege, hogy a tanulni vágyó fiatal diákhitelt vesz fel, melybe adóstársként vagy kezesként a szülők vagy a nagyszőlők is beszállnak. A bank így duplán biztosított, a fiatalok könnyebben kapnak hitelt, az egyetemek létszáma pedig bővül. Látszólag mindenki jól jár. (Bővebben lásd "Diákhitelek: bajban a nyugdíjasok az Egyesült Államokban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A válság azonban, mint minden más hitelpiacon, itt is alapos pusztítást végzett, a kamatok ugyanis felszöktek, a törlesztőrészletek meghíztak, a munkahelyek elfogytak, és egyre több szülő/nagyszülő oda jutott, hogy a végzett fiatal munkahely hiányában elmulasztotta fizetni a törlesztőrészletet. A szülők egy darabig próbálnak helyt állni, sok esetben azonban ők is a csőd szélére kerülnek.

A tandíj önmagában nem katasztrófa, minél többet fizetek, annál többet várhatok el a pénzemért. Elvileg.

Az amerikai egyetemek hatékonyabbak, jobbak, színvonalasabbak mint az európaiak, aminek legalább két oka van: az USA többet költ oktatásra, a felsőoktatási intézmények pedig jóval nagyobb autonómiával rendelkeznek, mint európai társaik. Utóbbi annyit tesz, hogy az állam ott jóval kevésbé szól bele az intézmények irányításába és finanszírozásába, az egyetemek a tengerentúlon szinte már úgy működnek, mint az államtól független, piaci alapon létrejött "vállalatok". (Bővebben lásd "A felsőoktatás finanszírozása és autonómiája" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Általános - bár a válság miatt most egy kicsit kikezdett - nézet a közgazdaságtanban, hogy ami piaci alapon működik, az többnyire hatékonyabb, mint ami államilag vezérelt. Ez alapján egyértelműnek tűnik: ha Európa ugyanolyan színvonalú egyetemi oktatást szeretne, mint a tengerentúlon, akkor az államnak egyre kisebb részt kell vállalnia a felsőoktatás finanszírozásából és irányításából egyaránt.

Alig heverte ki a világ az amerikai ingatlanpiacról induló pénzügyi összeomlást, máris ketyeg a következő időzített bomba.

A diákhitel lehet a következő "subprime", azaz a fiataloknak kiadott kölcsönök piacán alakulhat ki az előttünk álló évek hitellufija, ami az ingatlanpiaci forgatókönyvhöz hasonlóan előbb busás nyereséget, majd tetemes veszteséget okozhat a pénzügyi szektor szereplőinek. (Bővebben lásd "Veszélyzónában a diákhitelek az USA-ban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Késedelmes hitelek aránya az USA-ban (Pirossal a diákhitel)

A jelen válság előtti évek jelmondata az Egyesült Államokban az volt, hogy "megfizethető otthont mindenkinek", aminek az lett a következménye, hogy sok ezer amúgy hitelképtelen amerikai vett fel kölcsönöket, amit később természetesen képtelen volt törleszteni. A hitelek összeomlottak, a bankok becsődöltek, a gazdaság recesszióba süllyedt…

Súlyos terhet cipelnek a fiatal diplomások az Egyesült Államokban, ma már több mint 40 százalékuk rendelkezik diákhitellel, amely arány 15 éve még "csak" 25 százalék volt.

A tartozás összege is meredeken emelkedik, átlagosan már a 26 000 dollárt is meghaladja, ami forintban kifejezve a hatmilliót közelíti. Sőt, a diákhitelesek 10 százalékának már bőven 60 000 dollár fölötti tartozással kell megküzdenie, ami forintban már közel 14 milliót tesz ki. (Bővebben lásd "Történelmi csúcson a diákhitel tartozások" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A tendenciák azt mutatják, hogy mind a diákhitellel rendelkezők aránya, mind pedig a tartozások átlagos összege meredeken emelkedik, ami ha nem is rövid távon, de egy-két évtized múlva akár komoly fejtörést is okozhat majd.