Pénzügyi Szemle online blog

A magyar kivitel hazai hozzáadott értéke alacsony, pedig ha ebben a tekintetben felzárkóznánk a versenytársainkhoz, az több hazai munkahelyet jelenthetne.

Sokszor találkozunk azzal az örök igazsággal, hogy Magyarországnak többet kellene exportálnia, ami jelentős bevételeket, munkahelyeket és a lakosság számára jövedelmet generálhatna. Mindez igaz is, nagyon nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen a kivitel összetétele, Magyarország pedig ebben a tekintetben sajnos igencsak rosszul áll. (Bővebben lásd "Jelentősen visszaesett az export hazai hozzáadott értéke Magyarországon" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Úgy is lehet ugyanis exportálni, hogy a külföldön eladott termékek (és szolgáltatások) nagyrészt magyar munkaerővel és magyar alapanyagokból állnak össze, és úgy is, hogy az itthon összeállított exporttermékekhez főleg külföldről behozott alkatrészeket használnak fel.

Az árfolyam gyengítése fellendíthetné az exportot és a teljes gazdaságot. A gond csak az, hogy ez a terv a briteknél már kudarcot is vallott.

A japán jegybank elnöke bejelentette, hogy kerül amibe kerül, addig nyomtatják a jent és árasztják el vele a gazdaságot, amíg végre valahára nem lesz legalább 2 százalék az infláció. Pénznyomtatás, infláció és a hazai deviza gyengítése, csupa olyan gazdaságpolitikai eszköz, amivel a fejlett világ országai - USA, Japán, Nagy-Britannia - évek óta próbálkoznak, a mai napig sikertelenül… (Bővebben lásd "Miért nem működik a devizagyengítés és a pénznyomtatás?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Robert Skidelsky, a Warwick University professzora hangsúlyozza, hogy mindez nem véletlen, a pénznyomtatás és devizagyengítés ugyanis képtelen orvosolni az alapvető problémát: a gyenge keresletet.

Már el is készült a terv a kínai gazdaság átállítására egy fogyasztás által vezérelt modellre, a gond csak az, hogy nem is olyan régen egy hasonló akcióba a japánok már belebuktak.

A kínai gazdaság 35 éve bővül évi 10 százalékkal, ami egyrészt hihetetlen és elképesztő teljesítménynek számít, másrészt viszont felveti a kérdést: vajon mikor és főleg milyen mértékben következik be a növekedési ütem lassulása? A kínai vezetés is készül az elkerülhetetlenre, és úgy számol, hogy 2018 és 2022 között már csak évi átlag 6,5 százalékkal fog gyarapodni a GDP, a gazdaság pedig a befektetés és exportvezérelt üzemmódról szépen fokozatosan átvált egy belső fogyasztás által fűtött növekedési pályára. (Bővebben lásd "Komoly kockázatai vannak a kínai szerkezetváltásnak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A terv ésszerű, és papíron sima ügynek tűnik - korábban Japán és Dél-Korea hasonló helyzetben volt -, ma már ugyanis nincs szükség annyi infrastrukturális beruházásra, mint korábban, utak, repterek és gátak már vannak, a városiasodás lassul, az embereknek pedig egyre több a pénzük, amiből szeretnének autót, műszaki cikkeket vagy épp drága luxus holmikat vásárolni. A tendenciák világosan kijelölték a beruházások lassulása és a fogyasztás bővülése által fényjelzett utat, a gond csak az, hogy ez az átmenet koránt sem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik - mutat rá Martin Wolf, a The Financial Times publicistája.

Ha nagy mennyiségben kerülne amerikai cseppfolyós gáz Európába, az masszív gázár-csökkenést idézhetne elő, és így akár a magyar árakat is lejjebb vihetné.

Szinte nem telik el úgy tél, hogy ne olvasnánk orosz-ukrán gázvitáról, vészesen alacsony készletekről, vagy emelkedő gázárakat jósoló elemzésekről. Mindez nem véletlen, amíg ugyanis Európa nagyértékben függ az orosz gázpiactól, addig ezek a kérdések szünet nélkül napirenden lesznek. (Bővebben lásd "A cseppfolyós földgáz átalakíthatja a gázpiacot" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Elképzelhető ugyanakkor, hogy az orosz gáznak hamarosan akad egy masszív versenytársa, konkrétan az Egyesült Államok, amely az elmúlt évtizedben olyan mértékű fejlesztéseket hajtott végre a palagáz kitermelés és szállítás terén, ami hamarosan a gázexport masszív felfutását teheti lehetővé.

Bajban van a hazai ipar, mert az olcsó külföldi termékek elárasztják a piacot, a hazai termelők pedig becsődölnek. Tényleg?

Van egy egyszerű megoldás: ki kell szorítani a külföldieket, vámokkal, vagy egyéb korlátozásokkal, és meg is van oldva a gond. A hazai termelők külföldi versenytárs nélkül működhetnek, megmaradnak a munkahelyek, az emberek a hazait veszik, a kiszorított külföldi meg keres más országot, ahol terítheti a portékáit. (Bővebben lásd A hazai ipar védelme és az importkorlátozás című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Pofon egyszerűen hangzik, a gond csak az, hogy ez a megoldás 20-30 éve talán még működhetett volna, ma azonban már bizonyosan több kárt okoz, mint hasznot. A mai globalizált világban ugyanis a nemzetközi kereskedelemben olyan összefonódások épültek ki, hogy ha egy piacon egy ország korlátozásokat vezet be, az hamar visszaüt a hazai nagy cégekre is.