Pénzügyi Szemle online blog

Jobb lenne, ha többet keresnénk? Elégedettebbek lennénk és talán boldogabbak is? Mennyi pénzre mondanánk, hogy elég?

Tetszik, nem tetszik, a mai világban az első számú egyértelmű értékmérő a pénz. Nem véletlen, hogy amikor az ember az első ötéves osztálytalálkozóján leül a régen látott padtársak mellé, az első kérdés ez: Na és mennyit keresel? A későbbi osztálytalálkozókon többnyire az egészség a fő téma, de a karrierépítés elején mindenképp az anyagiak kerülnek a középpontba. (Bővebben lásd "Nobel-díj esélyesek 2012: Angus S. Deaton és Anthony Barnes Atkinson" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

De vajon mire elég a pénz, és mire elég a még több pénz? Elégedettek leszünk, ha többet keresünk? Vagy boldogok is? Ezekre a kérdésekre keresi a választ egyik legfrissebb tanulmányában a téma Nobel-díjra is esélyesnek tartott professzora, Angus Deaton.

Amerikai kutatók kimutatták, hogy a lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a költségvetés rendbe tételének a társadalom leggazdagabb rétegeinek megadóztatása.

Érdemes emelni a személyi jövedelemadó legfelső kulcsát, ezzel ugyanis növekednek az adóbevételek, csökkennek a társadalmon belüli vagyoni különbségek, és ami a legfontosabb, az adóemelés nem akasztja meg a gazdasági növekedést és a beruházásokat - erre a következtetésre jutottak az amerikai Center on Budget and Policy Priorities kutatóintézet szakemberei. (Bővebben lásd "Érdemes emelni a jövedelemadó felső kulcsát?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kutatást annak kapcsán végezték el a szakemberek, hogy az amerikai elnökválasztási kampány során komoly vitát kavart a kérdés: vajon érdemes-e megszüntetni a gazdagok számára Bush elnök által bevezetett adókedvezményeket, azaz érdemes-e növelni a gazdagok adóit.

Egyre élesebb vita kezd kialakulni arról, hogy fizessenek-e többet a gazdagok az Egyesült Államokban, azaz hogy hogyan alakuljon a felső tízezer számára megállapított adókulcs.

A "gazdagok" Bush-elnöktől igencsak gáláns adókedvezményeket kaptak, aminek köszönhetően ma a fejlett gazdaságok között az Egyesült Államok rendelkezik az egyik legalacsonyabb adókulcsokkal a legfelső fizetési kategóriákban. Obama elnök emelné a gazdagok és szupergazdagok adóit, akik természetesen kézzel-lábbal tiltakoznak. (Bővebben lásd "USA: éles adóvita a szupergazdagokról" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A leggazdagabb 0,1 százalék részesedése a teljes jövedelemből (százalék)

De vajon kell-e sajnálnunk a vélhetően adóemelés elé néző amerikai gazdagokat? A kérdés költői, mint ahogyan a fönti grafikon is kiválóan mutatja, az amerikai gazdagok világviszonylatban is szemtelenül sokat keresnek.

Az elmúlt bő három évtized a gazdagoké és a nagytőkéseké volt az Egyesült Államokban, ami a jelek szerint a szakszervezetek gyengülésével volt összefüggésben.

Korábbi posztjainkban már beszámoltunk néhány érdekességről az amerikai munkaerőpiac kapcsán, például hogy 2010-ben a társadalom leggazdagabb 1 százaléka tette zsebre a teljes amerikai lakosság reáljövedelem növekményének több mint 90 (!) százalékát, továbbá hogy az elmúlt negyven évben a minimálbér reálértékben csökkent, miközben a termelékenység korábban soha nem látott sebességgel emelkedett. (A témáról bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Most egy újabb tanulságos ábrát mutatunk be, melynek tanulsága az, hogy a szakszervezetek számának és erejének csökkenése kéz a kézben jár a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésével.

A grafikonon kékkel a szakszervezeti tagok aránya látható, a piros vonal pedig azt mutatja, hogy a társadalom leggazdagabb 10 százaléka az összes jövedelem hány százalékát teszi zsebre. Jelenleg a gazdagok a jövedelmek közel felét szerzik meg, miközben a szakszervezetek ereje közel 80 éves mélypontra csökkent.

Csak az első milliót nehéz megszerezni - tartja az ismert mondás, ami arra utal, hogy a gazdagok idővel még gazdagabbak lesznek. Ez a tendencia tökéletesen igaz az Egyesült Államokra, ahol a társadalom leggazdagabb 1 százaléka tette zsebre a teljes amerikai lakosság reáljövedelem növekményének több mint 90 (!) százalékát.

2010-ben az amerikai lakosság átlagos reáljövedelme 2,3 százalékkal nőtt. Ezen belül a társadalom leggazdagabb 1 százalékának reáljövedelme 11,6 százalékkal ugrott meg, miközben a "maradék" 99 százalék jövedelme mindössze átlag 0,2 százalékkal gyarapodott (a témáról bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban).

A növekmény jelentős részét - egészen pontosan 93 százalékát - tehát a gazdagok tették zsebre, nem is csoda, hogy az amerikai társadalmon belül érezhető a gazdagok iránti ellenszenv erősödése. Az sem meglepő ezek alapján, hogy a kongresszusi viták egyik legnagyobb port kavaró eleme éppen a gazdagok adókedvezményeihez kötődött, az Obama-adminisztráció ugyanis igyekszik enyhíteni a társadalmi egyenlőtlenségeken, míg az ellentábor ragaszkodik a gazdagok számára még a Bush-kormány hivatali ideje alatt megítélt kedvezményekhez.