Pénzügyi Szemle online blog

A közgazdászok alaposan felsültek a pénzügyi válság alatt, van azonban reális esély arra, hogy a jövőben ügyesebbek lesznek.

A közgazdaságtan és a közgazdászok küldetése az, hogy a társadalmat, a közösséget szolgálják. Valós kérdéseket kutassanak, valós kérdésekre válaszoljanak, és valós kérdéseket tegyenek fel. A lényeg az lenne, hogy a kutatások során olyan válaszok szülessenek, melyek a gazdaságokat hatékonyabbá teszik, a növekedést serkentik, és hozzásegítenek a jövedelmek igazságosabb elosztásához. (Bővebben lásd "Gyökeres változás előtt a közgazdász szakma" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

A valóságban ugyanakkor nagyon nem így történt a válság előtti években/évtizedekben. A közgazdászok ugyanis a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott témákat kutattak, melyek gyakran már az alapvető feltételekben megbuktak, és olyan elméleti modelleket építettek fel, melyeknek közük sem volt a körülöttünk lévő világhoz - véli Robert Johnson, az Institute for New Economic Thinking közgazdasági kutatóintézet igazgatója.

Szigorú állami regulára van szükség, máskülönben a szabadon fickándozó "piacok" ismét ránk omlasztják a világot.

A "hagyjuk szépen magukra a piacokat, az állam ne szóljon bele a dolgokba" elv megbukott, ez világosan látszik, a magára hagyott gazdaság ugyanis se nem hatékony, se nem stabil, se nem öngyógyító. Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász szerint a gazdaságnak szabályozásra van szüksége, korlátokra, és állami közbeavatkozásra, máskülönben törvényszerűen időről-időre összeomlik. (Bővebben lásd "Szigorúbb állami felügyeletre van szükség!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Itt vannak például a bankok, ahol Stiglitz kifejezetten hiányolja az állami regulát, hangsúlyozva, hogy a válság kitörése óta csak még koncentráltabb lett a bankszektor. A közgazdász szerint az óriásbankok befolyását kell letörni, különben borítékolható a következő válság. A "too-big-to-fail" hozzáállás nem megfelelő, azaz mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy egyes szuperbankok ne tehessenek meg bármit, mondván túl fontosak ahhoz, hogy elbukjanak.

A mostani válságot már sokféleképp hívták, most a Nobel-díjas Stiglitz adott neki új nevet. Mégpedig elég találót.

A válság kitörésekor, 2007-ben a leggyakrabban a subprime-válság elnevezéssel lehetett találkozni, amit Magyarországon rögtön meg is kellett magyarázni, hisz még a pénzügyesek nagy részének sem volt lövése sem arról, mit is jelent a "subprime" kifejezés. Azóta azonban sok víz lefolyt már a Dunán, és Észak-Atlanti Válságról ír a Nobel-díjas bezzeg-tudós, a globalizáció-kritikus Stiglitz. (Bővebben lásd "Szigorúbb állami felügyeletre van szükség!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A subprime fordításából jött a "másodrendű jelzáloghitel-piaci válság" kifejezés, ami egyfajta magyarítása volt az eredeti névnek. A válság azonban nem állt meg sem az országhatároknál, sem pedig a pénzügyi piacok határainál, így új név kellett.

Ha megkapom az állást, vagy nyerek egymilliót, akkor boldogabb leszek, vagy "csak" elégedetten hajtom álomra a fejem? Mennyit jelent a pénz és van-e olyan, hogy elég?

Az első számú és legfontosabb gazdasági mutatóként a GDP-t és annak növekedési ütemét szokás tekinteni, azaz a kapitalista gazdaságokban van egy feltételezés, mely szerint annál jobb nekünk, minél több pénzt keresünk. Ez az alapvetés azonban nagyon úgy tűnik, hogy gyenge lábakon áll. (Bővebben lásd "Boldoggá vagy elégedetté tesz a több pénz?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Elégedettség és a jövedelem közötti összefüggés

A National Bureau of Economic Research kutatóintézet közgazdászai ugyanis kimutatták, hogy bár az elégedettség érzet valóban egyenes arányban növekszik a gazdagsággal, a boldogság érzet szinte semmilyen összefüggésben nincs a pénzzel. Ha tehát több pénzt keresünk, vagy nagyon magas a GDP, azzal bár elégedettek lehetünk, de boldogok semmiképp (Richard Easterlin közgazdász 1974-ben írt először erről a jelenségről).

A politikai vállveregetésre hajtó közgazdászokat meg kell fegyelmezni, különben megy a szakma a levesbe.

Komoly büntetést kellene kiszabni, ha egy közgazdász nem tartja be a szakmai előírásokat, és félrevezető, nem megalapozott kijelentéseket tesz politikai érdekből - ezt javasolja Mark Thoma, az oregoni egyetem közgazdásza. A büntetés milyenségéről nem szól a professzor, de leginkább valamilyen szakmai jellegű, publikációkat érintő szankcióra kell gondolni. (Bővebben lásd "Így állhatna talpra a közgazdász szakma" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Thoma szerint a makrogazdasági elemzés elég nagy bajban van, és ideje lenne konkrét lépéseket tenni annak érdekében, hogy a szakma vissza tudja nyerni a válságban, illetve a válsággal kapcsolatban elvesztett hitelességét. Kétségtelen, hogy a makroközgazdászok nem túl jó időszakon vannak túl: nem sikerült a válságot előre jelezni, a Reinhart-Rogoff baki pedig arra utal, hogy a válságkezelést is félrevitte egy komoly szakmai bakisorozat.