Pénzügyi Szemle online blog

Mennyire lesz fontos a környezetvédelem, ha a prognózisok bejönnek, és 2020-ra az USA lesz a legnagyobb olajtermelő a világon?

Az Egyesült Államok 2008-ban olajfelhasználásának kétharmadát még importból fedezte, az elemzői prognózisok szerint ugyanakkor 2020-ra teljesen önellátóvá válhat, sőt a világ legnagyobb olajkitermelőjévé nőhet ki magát. Az energiaszektornak az elmúlt három évben mintegy 600 ezer új állást köszönhet az USA, és ha a fönti jóslat beigazolódik, a soron következő évtizedben akár több millió új unkahely jöhet létre. (Bővebben lásd "Olajszektor és az USA: robbanó profit vagy környezetvédelem?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Eközben az aszály miatt Colorado államban a pusztító erdőtűz, a legfontosabb termőterületeken pedig a kiszáradó kukorica okozott milliárdos károkat. A világ szén-dioxid kibocsátása becslések szerint 2030-ra - elsősorban a kínai és indiai gazdaságok fellendülésének köszönhetően - akár 50 százalékkal is nőhet, miközben Obama elnök egyre kevesebbet szól a környezetvédelem fontosságáról, az előző elnöki kampányban említett 5 millió zöld-munkahely ígérete pedig már a feledés homályába vész.

Az elmúlt évtized fekete báránya, Argentína újabb "unorthodox" lépéssel hívta fel magára a figyelmet: bejelentette, hogy államosítani kívánja az ország legnagyobb olajtársaságát, a spanyol Repsol többségi tulajdonában lévő YPF-et.

A bejelentés természetesen jókora nemzetközi felháborodást keltett, a spanyol kormány minden létező jogi és gazdasági ellenlépést "beígért", az Európai Bizottság nemtetszésének adott hangot, a nemzetközi pénzügyi szaksajtó pedig arra figyelmeztetett, hogy az Argentína iránt meglévő maradék befektetői bizalom is elszállhat, ha nem lépnek vissza az államosítás ötletétől. (Bővebben lásd "Mennyire unorthodox az argentin olajtársaság államosítása?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy port kavaró bejelentés kapcsán két kérdés merül fel: vajon tényleg ennyire ördögtől való-e az államosítás gondolata, és hogy meddig folytatható az argentin különutas gazdaságpolitika.

Az ügyeskedők visszaszorításával küzdenének a drága benzin ellen.

A népharag gyakran megtalálja a spekulánsokat és befektetőket, pedig a fájó áralakulásért a legtöbbször nem is ők, hanem sokkal inkább a háttérben meghúzódó piaci folyamatok okolhatók. (Bővebben lásd "Ki a felelős a magas benzinárért?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy elmozdulásoknak ugyanis a forint és az olaj piacán is jó okuk van, még akkor is, ha ezeket az okokat csupán kevesen ismerik. Az igazi okokat pedig gyakran túl népszerűtlen lenne a nyilvánosság elé tárni, sokkal egyszerűbb egy amúgy sem túl népszerű bűnbakot - azaz a spekulánsokat - előállítani.

A nemzetközi sajtóban szinte divat lett rettegni az iráni olajembargótól. A konfliktus miatt az olaj világpiaci ára elszállhat, a benzinár az egekbe szökhet, a gazdaságok pedig ismét recesszióba zuhanhatnak. Vagy nem?

Jobb félni, mint megijedni, ez kétségtelen, James D. Hamilton, a University of California közgazdász professzora ugyanakkor egy érdekes elemzés kapcsán rámutat, hogy egyelőre semmi okunk a pánikra (bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban).

A professzor azt vizsgálta, hogy az amerikai gazdaság hogyan reagált a korábbi olajár-sokkokra, következtetésként pedig arra jutott, hogy a lakosság gyorsan és hatékonyan alkalmazkodik a magasabb benzin- és energiaárakhoz, így a gazdasági katasztrófa még egy hirtelen olajár-robbanás esetén is jó eséllyel elmaradna.