Pénzügyi Szemle online blog

Ha gyermekkorban nincs pénz tanulni és orvoshoz menni, az jelentős hátrány az egész életre. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a tehetősebbek segítségének nincs értelme, mert van!

Nyilvánvaló tény, hogy a szegény sorból érkező gyermekek jóval rosszabb esélyekkel vágnak neki iskolás, majd felnőtt életüknek, mint azok, akiknek minden pénzük megvan tanszerekre, különórákra, orvosra, sportra vagy épp főiskolára. Sőt, a szegénységből külső segítség nélkül szinte lehetetlen kitörni, azaz a hátránnyal induló szülők gyermekei ugyancsak jó eséllyel hátrányos helyzetű felnőttek lesznek. Bruce Wydick, a University of San Francisco közgazdász professzora ugyanakkor egy tanulmányban bebizonyította, hogy az ördögi kört igenis meg lehet törni. (Bővebben lásd "Hatékonyak a hátrányos helyzetű gyermekeket támogató programok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A professzor megvizsgálta a Compassion International, a világ legnagyobb, hátrányos helyzetű gyermekeket támogató alapítványának eredményeit, és arra jutott, hogy a különböző "célzott" (azaz távoli, de kvázi örökbefogadást jelentő), elsősorban oktatási és egészségügyi programokban részt vevő gyermekek kiemelkedési esélyei sokkal-sokkal jobbak, mint a nem támogatott gyermekeké. (A professzor a világ hat szegény országában vizsgált meg 1850 gyermekkorban támogatott, és több mint 8000 gyermekkorban nem támogatott felnőttet.)

Minél fejlettebb egy adott országban az oktatás és az egészségügy, annál könnyebb kitörni a szegénységből, és felnőttként boldog, kiegyensúlyozott életet élni.

Minél okosabb, képzettebb és egészségesebb egy társadalom, a vállalatoknak annál inkább megéri beruházni, annál több lesz a munkahely és az innováció, annál jobbak a fizetések és gazdagabbak az emberek. Ez a gondolatmentet talán túlságosan is leegyszerűsítő, az mindenesetre tény, hogy az egyik legjobban megtérülő hosszú távú befektetés az oktatás és az egészségügy, melyek fejlesztésével a jövő felnőttjei okosabbak, egészségesebbek, és így produktívabban lehetnek. (Bővebben lásd "Így lehet kitörni a szegénységből" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kétségtelen, hogy egy diplomás, jól táplált és egészséges huszonéves jobb esélyekkel vág neki a felnőtt életnek és a munkaerőpiacnak, mint aki éppen hogy túljutott az elemi nyolc osztályon. Ezek az esélyek a legtöbb országban generációról generációra öröklődnek, azaz akinek a szülei szegények, képzetlenek és betegesek, annak rendkívül nehéz kitörnie, sőt gyakran az egymást követő generációk egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

A gazdagok nagyon gazdaggá, a szegények nagyon szegénnyé váltak az USA-ban. A szakember szerint hamarosan betelhet a pohár.

Az elmúlt 10 évben 15 millióval 46 millióra nőtt a szegénységi küszöb alatt élő amerikaiak száma, így a nagy bajban lévők aránya eléri a lakosság 15 százalékát. Ugyancsak beszédes statisztika, hogy 20 millióan keresnek a szegénységi küszöb felénél - azaz bruttó 9500 dollárnál, 2,2 millió forint - is kevesebbet, miközben a gyermeküket egyedül nevelő anyák 40 százaléka visz haza a szegénységi küszöb alatti összeget. (Bővebben lásd "Szegénység: komoly problémák az USA-ban is" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Eközben a gazdagok tovább híznak, az Egyesült Államokban a teljes jövedelem közel 50 százalékát zsebeli be a társadalom felső 10 százaléka - ez az arány közelíti a történelmi rekordot -, miközben a 2009-óta lezajlott időszak csaknem teljes jövedelem-emelkedése a felső 1 százalékhoz vándorolt. Eközben Washingtonban arról folyik a vita, hogy a Bush-adminisztráció által a "gazdagok" számára megítélt adókedvezményeket eltöröljék-e.

Ha valóban segíteni akarunk a szegényeken, akkor tiszta vizet és szúnyoghálót adjunk, és felejtsük el a laptopokat és a fair-trade kávét.

Nem csak gazdasági, hanem társadalmi szinten is globalizálódott a világ. Az Északi félteke tehetős polgárai szívesen adakoznak a szenvedő Délnek, természetesen az a legjobb, ha ehhez nem kell különösképp módosítani a mindennapi szokásaikon.

A szegények megsegítésére manapság számos lehetőség kínálkozik, már csak az a kérdés, hogy vajon melyik a leghatékonyabb, a legeredményesebb és a leghasznosabb. Úgy fest, hogy bizonyosan nem a fair-trade kávé szürcsölgetése, és nem is a szegény gyerekek laptoppal való ellátása (erről szóló cikkünket lásd a jobb hasábban).