Ha gyermekkorban nincs pénz tanulni és orvoshoz menni, az jelentős hátrány az egész életre. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a tehetősebbek segítségének nincs értelme, mert van!

Nyilvánvaló tény, hogy a szegény sorból érkező gyermekek jóval rosszabb esélyekkel vágnak neki iskolás, majd felnőtt életüknek, mint azok, akiknek minden pénzük megvan tanszerekre, különórákra, orvosra, sportra vagy épp főiskolára. Sőt, a szegénységből külső segítség nélkül szinte lehetetlen kitörni, azaz a hátránnyal induló szülők gyermekei ugyancsak jó eséllyel hátrányos helyzetű felnőttek lesznek. Bruce Wydick, a University of San Francisco közgazdász professzora ugyanakkor egy tanulmányban bebizonyította, hogy az ördögi kört igenis meg lehet törni. (Bővebben lásd "Hatékonyak a hátrányos helyzetű gyermekeket támogató programok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A professzor megvizsgálta a Compassion International, a világ legnagyobb, hátrányos helyzetű gyermekeket támogató alapítványának eredményeit, és arra jutott, hogy a különböző "célzott" (azaz távoli, de kvázi örökbefogadást jelentő), elsősorban oktatási és egészségügyi programokban részt vevő gyermekek kiemelkedési esélyei sokkal-sokkal jobbak, mint a nem támogatott gyermekeké. (A professzor a világ hat szegény országában vizsgált meg 1850 gyermekkorban támogatott, és több mint 8000 gyermekkorban nem támogatott felnőttet.)

A kutatás eredményei a következők:

- A támogatott gyermekek átlagosan 1-1,5 évvel többet töltöttek tanulással, mint a nem támogatott társaik

- A támogatott gyermekek 27-40 százalékkal nagyobb valószínűséggel végeztek el középiskolát, mint a nem támogatott társaik. Ez a valószínűség a felsőoktatási képzés terén 50-80 százalékra emelkedett.

- A gyermekkorban támogatásban részesülők felnőttként 14-18 százalékkal nagyobb valószínűséggel tudtak elhelyezkedni, mint a gyerekkorban nem támogatottak.

- A gyermekkorban támogatásban részesülők felnőttként 35 százalékkal nagyobb valószínűséggel helyezkedtek el valamely értelmiségi munkahelyen mint a támogatásban nem részesülő társaik.

A professzor hangsúlyozza, hogy a „szegény országok” hátrányos helyzetű gyermekeinek támogatása olyan kiugrási lehetőséget jelent, melyet csakis nemzetközi összefogással lehet megteremteni/bővíteni. Igaz ugyan, hogy ezek a programok még gyerekcipőben járnak, mégis ma már évente mintegy 3 milliárd dollárnyi adományt gyűjtenek össze a különböző alapítványok - havi 25-40 dollár az átlagos adomány -, melyből több millió hátrányos helyzetű gyermek továbbtanulási és elhelyezkedési esélyeit lehet nagymértékben javítani.

Már csak az a kérdés, hogy nem lehetne-e valami ilyet belföldön is megvalósítani, mert tennivaló lenne itthon is...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

 Az eddig ismert bankok vége

Hol laknak a szupergazdagok?

Robbanhat a szociális bomba

Mi lesz a következő évtized devizahitele?

Pár napunk maradt

El a kezekkel a bankbetétektől!