Pénzügyi Szemle online blog

Történelmi példák azt mutatják, hogy a parlamenti/elnöki választások végkimenetelét elsősorban a megelőző 6-12 hónap gazdasági, munkaerőpiaci trendje határozza meg. Azaz, nem az a fontos, hogy a gazdaság kitűnő állapotban legyen, hanem az, hogy a tendencia kedvező legyen.

A Moody's Analytics által készített elemzés az amerikai elnökválasztásokat veszi górcső alá, szemléletes példaként pedig felidézi a 2000-es eseményeket, amikor is a 3,9 százalékos munkanélküliség és a kitűnő állapotban lévő gazdaság ellenére a Bill Clinton politikáját folytatni kívánó Al Gore veszített George W. Bush republikánus jelölttel szemben. Ehhez a Moody's szerint elegendő volt az, hogy a 2000-es év tavaszától megtört a munkaerőpiac kedvező trendje, és a korábbi rendkívül kedvező kép - ha lassan is, de - egyre borúsabbá vált. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban.)

Ezzel szemben a 2004-es választásokon George W. Bush-t a 2000-esnél magasabb, 5,5 százalékos munkanélküliség és gyengébb lábakon álló gazdaság mellett újraválasztották, köszönhetően annak, hogy a tendenciák 2004 elejétől már a határozott javulás jeleit mutatták.

"Továbbra sem kívánatos, technikailag ugyanakkor kivitelezhető a görögök eurózónából történő kilépése" - nyilatkozták európai jegybankárok a hétvége folyamán, ami jelentős fordulatot mutat Európában, eddig ugyanis az volt a jelmondat, hogy nem lehetséges az eurózóna elhagyása.

A politikai szópárbaj tehát elkezdődött - a csörte részleteiről a Financial Times a "Fear grows of Greece leaving euro" című írásban részletesen beszámolt -, a görög politikusok kilátásba helyezték az eurózóna elhagyását, sőt a második mentőcsomag feltételeinek újratárgyalását, és szélsőséges esetben még az államcsődöt is. Eközben az eurózóna vezetői igyekeznek nyomást gyakorolni a múlt vasárnap előkelő helyen végzett görög szélsőséges pártokra, hangsúlyozva, hogy a kilépés Görögországot jóval súlyosabban érintené, mint az eurózónát. (Bővebben lásd "A görög kilépés várható hatásai" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A múlt hét, illetve a hétvége eseményei ugyanis már abba az irányba mutattak, hogy Görögország kénytelen lesz új választásokat tartani, akár már júniusban, melyen a közvélemény kutatások az euróellenes szélsőséges párt, a Syriza győzelmét jósolják.

Európa az adósságválságok korát éli, amikor a kormányoknak szigorú költségvetési politikát kell folytatniuk, adót emelni és kiadást csökkenteni. De vajon hogyan várható el a politikusoktól a fokozott szigor, ha ezzel épp saját újraválasztásukat kockáztatják? Hát mondjuk úgy, ha nem is.

Az általános vélekedés szerint a politikusok azért vonakodnak "rendbe tenni" a költségvetést és lefaragni az államadósságot, mert a szükséges megszorítások - adóemelés, kiadáscsökkentés - olyan mértékben rontanák népszerűségüket, ami a soron következő választáson törvényszerűen súlyos vereséggel jár.

Alberto F. Alesina, Dorian Carloni és Giampaolo Lecce ugyanakkor kimutatták (lásd Választási győzelmet hoz a fiskális konszolidáció? című cikkünket a jobb oldali hasábban), hogy ez a vélekedés abszolút alaptalan.