Pénzügyi Szemle online blog

A bulizó fiatalok pár nap alatt egy rakás pénzt elszórnak, de élénkítő csomagnak azért kevesek.

A tavaszi szünetben az amerikai fiatalok minden évben összepakolják a cókmókjukat és elutaznak a haverokkal bulizni, jellemzően valami kellemes, meleg helyre. Ennek az immár valóban tömeges jelenségnek a gazdasági, társadalmi, kulturális és közpolitikai hatásait vizsgálta meg disszertációjában John Laurie, a New Orleans Egyetem kutatója. (Bővebben lásd "Bulizó egyetemisták és a gazdasági stimulus" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A The Atlantic hasábjain ismertetett tanulmány arra keresi a választ, hogy ez a tavaszi buli-időszak milyen nyomot hagy a befogadó állam, város, közösség mindennapjain és gazdaságán. Azt hihetnénk, hogy a hatás mindenképp pozitív, hisz az egyetemisták mintegy 40 százaléka elutazik ilyenkor, és csak Floridában és Texasban elköltenek a felmérések szerint mintegy 1 milliárd dollárt a partizás lázában (a sztárhelyszín Panama City Beach, ahova állítólag félmillióan mennek és 170 millió dollárt költenek). Az igazság azonban ennél kicsi kijózanítóbb.

A közgazdaságtan legtöbb területén az USA fújja a passzátszelet, ami úgy tűnik, hogy egyre inkább a bevándorlást ösztönző gazdaságpolitikák felé irányul.

A legtöbb nyugat-európai állam, és egyre inkább az Egyesült Államok is szembesül az elöregedő társadalom, lassuló gazdaság és növekvő adósságterhek problémájával. Ezek a gondok egy csapásra megoldódnának, ha a fejlett gazdaságok növekvő népességgel, gyarapodó adófizetői bázissal, javuló eltartó/eltartott aránnyal, és a technológiai fejlődést lehetővé tévő diplomás réteg gyarapodásával szembesülnének. (Bővebben lásd "Bevándorlás és gazdasági fejlődés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Tény, hogy "maguktól" ezek a pozitív változások nem következnek be a fejlett világban, megijedni ugyanakkor nincs miért: ösztönözni kell a bevándorlást, és minden probléma megoldódik (korábbi, a témával foglalkozó posztunk elérhető itt). Gregory Mankiw, a Harvard professzora elemzésében rámutat, hogy a lehető leghatékonyabb akkor lehet egy fejlett gazdaság, ha utat enged a szabad piacnak mind a termékek és szolgáltatások terén, mind pedig a munkaerőpiacon.

A világ legügyesebb pénzügyi innovátora, az Egyesült Államok időnként túlinnoválja magát. Így volt ez a lakáshiteleknél, és nagyon úgy tűnik, hogy most a diákhitelek esetében is ez a helyzet.

Az USA-ban jelenleg 900 milliárd dollárnyi - a magyar éves GDP megközelítőleg nyolcszorosa - diákhitel van kint a piacon, aminek mintegy harmada, azaz 300 milliárd dollárnyi esik az ún. subprime, azaz gyenge adósbesorolás alá. Ezeknek a hiteleknek jelenleg 33 százaléka nem teljesítő, és szakemberek szerint csak idő kérdése, hogy a subprime állomány szinte teljes egészében bebukjon. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

A csődöt nem is olyan nehéz elérni, az átlagos diákhitel volumene ugyanis az elmúlt 5 évben 15 000 dollárról 24 000 dollárra ugrott - 5,3 millió forint, ami az átlag, vannak 20-30 millió forintos hitelek is! -, az államilag finanszírozott hitelek kamata pedig 2,8 százalék közeléből 6,8-7,9 százalékra emelkedett.

A kapitalizmus fellegvárában a diákhitelek már a nyugdíjasokat is kísértik, szülőket és nagyszülőket, akik kezességet vállaltak a gyermekek vagy unokák diákhiteleinél.

Az Egyesült Államok híres a rugalmas pénzügyi megoldásokról, melyek közül az egyik legnagyobb port az ún. szülői hitelek kavarták az elmúlt években. A konstrukció lényege, hogy a tanulni vágyó fiatal diákhitelt vesz fel, melybe adóstársként vagy kezesként a szülők vagy a nagyszőlők is beszállnak. A bank így duplán biztosított, a fiatalok könnyebben kapnak hitelt, az egyetemek létszáma pedig bővül. Látszólag mindenki jól jár. (Bővebben lásd "Diákhitelek: bajban a nyugdíjasok az Egyesült Államokban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A válság azonban, mint minden más hitelpiacon, itt is alapos pusztítást végzett, a kamatok ugyanis felszöktek, a törlesztőrészletek meghíztak, a munkahelyek elfogytak, és egyre több szülő/nagyszülő oda jutott, hogy a végzett fiatal munkahely hiányában elmulasztotta fizetni a törlesztőrészletet. A szülők egy darabig próbálnak helyt állni, sok esetben azonban ők is a csőd szélére kerülnek.

Az az igazi kérdés, hogy mennyivel keresünk többet a diploma miatt. Ha semennyivel, az baj.

"Készpénzben most fizetek 100 ezer dollárt az Önök jövőbeli fizetésének 10 százalékáért." - ezzel az ajánlattal kínálta meg Warren Buffett, a világ legjobb befektetője a Columbia Business School mintegy 700 diákját.

Miről is szól ez az ajánlat? Warren Buffett a diákok jövőbeli fizetésének tizedéért kínált 100 ezer dollárt, azaz azt feltételezi, hogy a megszerzett diploma legalább egymillió dollárnyi fizetést generál majd. Gyorsan hozzátette, hogy a végzett diákok által birtokolt tudás, azaz a humán tőke értéke valójában több millió dollár, azaz forintban számolva akár az egymilliárdot is eléri... (Bővebben lásd "Diploma: a világ egyik legjobb befektetése" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy port kavart magyar tandíjjal kapcsolatos vita során is érdemes lehet követni Warren Buffett gondolatmenetét, és azt vizsgálni, hogy mint vegytiszta befektetés, megéri-e kifizetni a több milliós tandíjat. Egy ilyen döntésnél alapvetően két fontos kérdés van: mennyi a befektetett összeg, és mennyi a jövőbeli várható nyereség értéke.