Pénzügyi Szemle online blog

Ne arról vitázzunk, hogy lesz-e állami tandíj, hanem hallgassuk ingyen a Harvard sztárprofesszorait.

MOOC - ez az új varázsszó. A rövidítés a tömeges online felsőoktatást rejti (massive open online courses), ami az oktatás világának teljes átalakulásával kecsegtet. Az órák ingyenesek, online-alapon elérhetőek és mindenki számára nyitottak, nem kell hozzájuk más csak internet-kapcsolat és egy laptop. A szolgáltatók jellemzően elit egyetemek, a Stanford, a Berkeley, a Harvard, a Columbia. (Bővebben lásd "Átszabják a felsőoktatást az ingyenes online kurzusok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az e-oktatás nem új dolog, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a világ vezető (amerikai) egyetemei egyre jobban belefolynak ebbe az ingyenes, világméretű oktatási újításba. A kurzusok olyanok, mint egy rendes egyetemen, van lehetőség a haladásra, a fejlődésre. Annyi különbség van, hogy ezekért az órákért nem jár kreditpont, így a rendes képzésekben nem elismert tudásról van szó - egyelőre. Már most több tízezer diák tanul ezeken a kurzusokon, a vizsgákat pedig jellemzően egymásnak javítják a diákok.

A tandíj önmagában nem katasztrófa, minél többet fizetek, annál többet várhatok el a pénzemért. Elvileg.

Az amerikai egyetemek hatékonyabbak, jobbak, színvonalasabbak mint az európaiak, aminek legalább két oka van: az USA többet költ oktatásra, a felsőoktatási intézmények pedig jóval nagyobb autonómiával rendelkeznek, mint európai társaik. Utóbbi annyit tesz, hogy az állam ott jóval kevésbé szól bele az intézmények irányításába és finanszírozásába, az egyetemek a tengerentúlon szinte már úgy működnek, mint az államtól független, piaci alapon létrejött "vállalatok". (Bővebben lásd "A felsőoktatás finanszírozása és autonómiája" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Általános - bár a válság miatt most egy kicsit kikezdett - nézet a közgazdaságtanban, hogy ami piaci alapon működik, az többnyire hatékonyabb, mint ami államilag vezérelt. Ez alapján egyértelműnek tűnik: ha Európa ugyanolyan színvonalú egyetemi oktatást szeretne, mint a tengerentúlon, akkor az államnak egyre kisebb részt kell vállalnia a felsőoktatás finanszírozásából és irányításából egyaránt.

A frissen végzett diplomások számára két oldalról is szorul a hurok: egyrészt a gyászos munkaerőpici helyzetben rendkívül nehéz elhelyezkedni, másrészt a diploma évről-évre egyre drágább.

A 2012-ben frissen végzetteknek ráadásul a munkaerőpiacon meg kell küzdeniük mindazokkal, akik a válság korábbi éveiben álltak föl az iskolapadból, de eddig képtelenek voltak megkapaszkodni a munkahelyi szamárlétrán. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy friss elemzés - melynek szerzői az Economic Policy Institute kutatóintézet szakemberei - ugyanakkor rámutat, hogy még abban az esetben is rendkívül nehéz helyzetben találja magát a friss diplomás, ha sikerül elhelyezkednie.

A sikerállamok példája szerint téved, aki csak a piacban hisz, nagyot azok tudtak dobbantani, akik erős államot építettek fel és "unorthodox" utat követtek. Legalábbis a Harvard világhírű professzora szerint.

Azzá válsz, amit termelsz - Dani Rodrik, a Harvard világhírű közgazdásza szerint ezt az alapelvet kell követni, amikor egy ország a globális gazdaságban keresi a helyét. Márpedig mindenkinek el kell döntenie, hogy a centrumhoz, vagy a perifériához akar tartozni (erről szóló cikkünket lásd a jobb hasábban).

Az az ország, amelyik alapanyaggyártásra, alacsony hozzáadott érték előállítására rendezkedik be, kénytelen lesz elfogadni, hogy egykönnyen nem lesz képes kitörni ebből a helyzetből, vagyis a globális gazdaság perifériájára szorul. Ez azt is jelenti, hogy a gazdaság teljesítménye mindig erősen ki lesz téve a világpiaci ármozgásoknak és egy szűk hazai elit érdekeinek. Ezzel szemben azonban a magas hozzáadott értéket képviselő iparágak fejlesztése, fejlődése esélyt jelenthet a felzárkózásra, a konvergenciára, a középrétegek megerősödésére.

Egy kaliforniai javaslat szerint a hallgatók az egyetemi tandíjat szívesen kiváltanák egy 20 éves adóval.

A felsőoktatás nagyon drága, és évről-évre egyre drágább lesz. 1989-ben a háztartások 8,9 százaléka, míg 2007-ben már 16 százaléka rendelkezett diákhitellel az Egyesült Államokban. A tartozás átlagos összege ezen időszak alatt 8700 dollárról 21 500 dollárra - közel ötmillió forint - emelkedett. Ilyen szintű eladósodottság mellett nem könnyű talpon maradni az egyetemi évek után, különösen a mai rendkívül nyomasztó munkaerőpiaci helyzetben. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Éppen ezért, egyfajta alternatív megoldásként a kaliforniai diákok előálltak egy javaslattal, mely szerint tandíj helyett szívesebben fizetnének adót a felsőoktatási intézményeknek. Az ötlet szerint a végzett hallgatók a bruttó bérük 5 százalékát utalnák át az egyetemek számára 20 éven keresztül.