Pénzügyi Szemle online blog

A gazdagok nagyon gazdaggá, a szegények nagyon szegénnyé váltak az USA-ban. A szakember szerint hamarosan betelhet a pohár.

Az elmúlt 10 évben 15 millióval 46 millióra nőtt a szegénységi küszöb alatt élő amerikaiak száma, így a nagy bajban lévők aránya eléri a lakosság 15 százalékát. Ugyancsak beszédes statisztika, hogy 20 millióan keresnek a szegénységi küszöb felénél - azaz bruttó 9500 dollárnál, 2,2 millió forint - is kevesebbet, miközben a gyermeküket egyedül nevelő anyák 40 százaléka visz haza a szegénységi küszöb alatti összeget. (Bővebben lásd "Szegénység: komoly problémák az USA-ban is" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Eközben a gazdagok tovább híznak, az Egyesült Államokban a teljes jövedelem közel 50 százalékát zsebeli be a társadalom felső 10 százaléka - ez az arány közelíti a történelmi rekordot -, miközben a 2009-óta lezajlott időszak csaknem teljes jövedelem-emelkedése a felső 1 százalékhoz vándorolt. Eközben Washingtonban arról folyik a vita, hogy a Bush-adminisztráció által a "gazdagok" számára megítélt adókedvezményeket eltöröljék-e.

Rövid idő alatt fel lehetne számolni a munkanélküliséget: elbocsátás helyett kevesebbet kellene dolgozni.

Érdekes javaslattal állt elő Dean Baker, amerikai közgazdász, aki szerint a német munkanélküliség csökkenésében nincs semmi ördögi, egyszerűen arról van szó, hogy a németek bevállalták, hogy kevesebbet dolgoznak. (Bővebben lásd "Munkanélküliség: követni kellene a németeket?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A német és holland munkanélküliség 5-6 százalékon áll, szemben az amerikai 8 százalékkal, miközben a németek és hollandok átlagosan 20 százalékkal kevesebbet dolgoznak tengerentúli kollégáiknál. Az egyes munkavállaló így kevesebbet keres ugyan, mintha teljes munkaidőben dolgozna, a gazdaság egésze ugyanakkor egészségesebb, miután a munkanélküliség alacsony.

Rövid idő alatt fel lehetne számolni a munkanélküliséget a fejlett világban, egyszerűen követni kellene a német receptet: elbocsátás helyett kevesebbet dolgozni.

Érdekes javaslattal állt elő Dean Baker, amerikai közgazdász, aki szerint a német munkanélküliség csökkenésében nincs semmi ördögi, egyszerűen arról van szó, hogy a németek bevállalták, hogy kevesebbet dolgoznak. (Bővebben lásd "Munkanélküliség: követni kellene a németeket?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A német és holland munkanélküliség 5-6 százalékon áll, szemben az amerikai 8 százalékkal, miközben a németek és hollandok átlagosan 20 százalékkal kevesebbet dolgoznak tengerentúli kollégáiknál. Az egyes munkavállaló így kevesebbet keres ugyan, mintha teljes munkaidőben dolgozna, a gazdaság egésze ugyanakkor egészségesebb, miután a munkanélküliség alacsony.

Addig nem lesz itt jó világ, amíg a fiatalok körében népbetegség a munkanélküliség.

"A költségvetés elszállt, az államadósság fenntarthatatlan, ezért történelmi csúcsra ugrott a csődkockázati mutató" - az ilyen és ehhez hasonló híreket már jól ismerjük az elmúlt évekből. Ilyet viszont egészen biztosan nem olvastunk: "Megközelítette az egymilliót a munkanélküli fiatalok száma, egy egész generáció veszhet el, éppen ezért a tőzsdeindex és az euró árfolyama összeomlott."

Mi a különbség a két hír között? Európa rengeteg problémával küzd, a gazdaságpolitikusok azonban elsősorban azokra keresik a megoldást, melyek látványos pénzpiaci elmozdulásokat - többnyire meredek zuhanást - váltanak ki. (Bővebben lásd "Fiatalok a szakadék szélén" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ezek többnyire a rövid távú gondok, amiket meg kell oldani. Stabil költségvetés kell, fenntartható állampapír hozamok, bankunió. Rendben. De mi a helyzet, a hosszú távú problémákkal, amik valamiért, ki tudja miért nem ütik ki a biztosítékot a londoni és frankfurti befektetőknél?

A június 28-29-ei EU-csúcs előtti hetekben valóságos európai népharag zúdult a németekre, mondván pont ők vétóznak meg minden mentőakciót, pont ők, akik a legnagyobb haszonélvezői az eurózónának és az eurónak. De vajon tényleg a németek húzták a legnagyobb hasznot az euróból?

Kétségtelen, hogy Németország a legnagyobb exportőr az öreg kontinensen, mint ahogyan az is, hogy a német kivitel 1998 és 2011 között 117 százalékkal bővült. Nem kérdés, hogy az exportnak jót tesz a közös belső piac és a közös deviza, mint ahogyan az sem, hogy az elmúlt évtizedben a német márka vélhetően jobban felértékelődött volna, mint tette azt az euró, ez a felértékelődés pedig visszavethette volna a német kivitelt. (Bővebben lásd "Valóban Németország az euró legnagyobb nyertese?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A németek ugyanakkor azzal védekeznek, hogy bár az export valóban szépen bővült, a teljes gazdasági növekedés a vizsgált időszakban elmaradt az európai átlagtól. Hogyan nevezhetnénk Németországot az euró legnagyobb haszonélvezőjének, ha az 1998 és 2011 között átlagos GDP-növekedés mindössze 1,4 százalékos volt, szemben például a francia 1,7 százalékkal, vagy a 2,0 százalékos hollanddal, esetleg a teljes eurózónára számolt 1,6 százalékos átlaggal - így védekeznek a németek…