Pénzügyi Szemle online blog

Akár több 1000 milliárd dollárnyi fedezet is hiányozhat az amerikai nyugdíjrendszerből.

Az elmúlt 10 évben jelentősen romlottak a nyugdíj-kilátások az Egyesült Államokban, a részvénypiaci visszaesések miatt ugyanis a befektetések nem fialtak rendesen, a kifizetések emelkedtek, a rendszer fenntarthatóságához szükséges reformok pedig az erős szakszervezeti nyomás miatt több helyen elmaradtak. (Bővebben lásd "Borotvaélen a közalkalmazotti nyugdíjak az USA-ban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy kormányzati elemzés szerint 2011-ben mintegy 885 milliárd dollárnyi majdani közalkalmazotti nyugdíjra nem volt meg a megfelelő fedezet, amely szám több elemzőház szerint ennek akár többszöröse is lehet.

Magyarországon gyakran olvashatjuk, hogy bőven van miért aggódnunk nyugdíjügyben, tanulságos, hogy a világ boldogabb felén is recseg-ropog a rendszer.

Az Egyesült Államokban ugyanis az Employee Benefit Research Institute felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 52 százaléka számít arra, pénzügyi szempontból békés és nyugodt nyugdíjas évek várnak rá, miközben 20 éve még 75 százalék volt ez az arány. (Bővebben lásd "Komoly nyugdíjgondok az USA-ban is" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

És hogy miért ez az aggodalom? Teresa Ghilarducci, a New School for Social Research közgazdásza kiszámolta, hogy a 2010-ben nyugdíj előtt állók 75 százalékának kevesebb, mint 30 000 dollár - megközelítőleg 7,5 millió forint - pihent a magánnyugdíj-számláján, ami még a magyar árak mellett sem lenne megnyugtató tőke a nyugdíjas évekre, nem hogy az Egyesült Államokban. Ebből az összegből például egy nyugdíjasnak átlagosan napi 5 dollár jutna étkezésre, ami cseppet sem nevezhető megnyugtatónak.

Európa lakossága elöregedőben, folyamatos a hiány orvosból, mérnökből, egyre kevesebben tartanak el egyre többet. Hogyan lesz így nyugdíjunk, növekvő gazdaságunk és működő szociális rendszerünk, ha még a bevándorlók előtt is becsapjuk az ajtót?

Európa lakossága öregszik, becslések szerint az évszázad közepére a kontinensen közel harmadával csökken a munkaképes korúak száma. Miközben egyre kevesebb gyermek születik, a nyugdíjas korúak aránya növekszik. Nagyon úgy tűnik, hogy ilyen demográfiai kilátások mellett az európai gazdasági és szociális rendszer csakis a bevándorlás aktív támogatásával tartható fenn. (Bővebben lásd "Európának szüksége van a bevándorlókra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az európai retorika azonban épp nem ebbe az irányba mutat. A gazdasági válság által felszínre hozott problémák egy részét ugyanis divatos lett a bevándorlók nyakába varrni, épp akkor, amikor a képzett, vállalkozni és dolgozni vágyó fiatalokra Európának nagyobb szüksége van, mint valaha.

Több bölcsi és a kötelező részmunkaidő kellene a nyugdíjsikerhez.

A gyermekneveléssel korrigált nyugdíjrendszer sikeressége szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy vajon sikerül-e a nőknek munkát és gyermekvállalást összehangolni. (Erről lásd "Újra a nyugdíjreformról: félreértések és kényes kérdések" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

A cél, hogy ne kelljen huszon- vagy harmincévesen választani a gyermek és a karrier között. Ezt a luxust ugyanis nem engedheti meg magának a centrumhoz egyelőre csak konvergáló Magyarország. Nekünk úgy van szükségünk gyermekekre, hogy a szülő nők munkájáról nem tudunk lemondani.

Idővel vagy hatástalanítunk, vagy jön a robbanás.

A fejlett gazdaságokban - Japánban, Nyugat-Európában - komoly fejtörést okoz a gazdaságpolitikusoknak az elöregedő népesség és az ezáltal fenntarthatatlanná váló nyugdíjrendszerek, az igazán aggasztó azonban az, hogy a nem túl távoli jövőben a most még problémamentesnek tűnő feltörekvő világ is hasonló gondokkal fog szembesülni.

A magyar nyugdíjrendszer kapcsán korábbi posztjainkban már írtunk, most az IMF egyik elemzését vizsgáljuk meg, melyben a Valutaalap szakemberei a feltörekvő gazdaságok nyugdíjrendszereit vették górcső alá. (Bővebben lásd "A feltörekvő világot is utolérhetik a nyugdíjgondok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eredmények elgondolkodtatóak, a feltörekvő országok ugyanis könnyen az elöregedő népesség, és az elégtelen nyugdíjellátás csapdájába kerülhetnek. Ezek az országok most még fiatalnak számítanak, átlagosan ugyanis mindössze a lakosság 14 százaléka idősebb 65 évnél, ez az arány ugyanakkor 2050-re akár megduplázódhat. Eközben viszont az idősek töredéke részesül nyugdíjellátásban, például az ázsiai feltörekvő országokban mindössze 26 százalék ez az arány.