Több bölcsi és a kötelező részmunkaidő kellene a nyugdíjsikerhez.

A gyermekneveléssel korrigált nyugdíjrendszer sikeressége szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy vajon sikerül-e a nőknek munkát és gyermekvállalást összehangolni. (Erről lásd "Újra a nyugdíjreformról: félreértések és kényes kérdések" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

A cél, hogy ne kelljen huszon- vagy harmincévesen választani a gyermek és a karrier között. Ezt a luxust ugyanis nem engedheti meg magának a centrumhoz egyelőre csak konvergáló Magyarország. Nekünk úgy van szükségünk gyermekekre, hogy a szülő nők munkájáról nem tudunk lemondani.

Ez azt jelenti, hogy az államnak mind a szabályozásban, mind pedig az állami infrastruktúrában komoly előrelépéseket kell tennie. Ezek közül két pontot érdemes kiemelni: az egyik a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése az állami és magánszférában egyaránt, másik pedig az elérhető árú és könnyen hozzáférhető (kisebb településeken is) bölcsődei és óvodai ellátás.

A szép elvek és a jól kimunkált elméletek is csődöt mondhatnak ugyanis, ha a gyakorlati megvalósuláshoz szükséges alapok hiányoznak. A szülés utáni egyik nagy probléma a tapasztalatok szerint az, hogy bár elvileg a munkaadónak kötelező visszavennie az anyákat eredeti munkakörükbe, de sokszor – főleg a multinacionális vállalatok esetében – a teljes munkaidős (estig tartó) munkarend nem egyeztethető össze a gyermekneveléssel.

A nagyszülők bizonyos esetekben megoldást jelenthetnek, de a társadalmi mobilitás amúgy üdvözlendő növekedésével egyre több az olyan fiatal pár, aki nem ott él, ahol az ő szülei. Ebben az esetben alapvető, hogy az anyák részmunkaidőben is foglalkoztathatóak legyenek, csak így van mód ugyanis a gyakorlatban a munkához való visszatérésre. A közszférában ez adott, de a magánszférában csak opció, amit a munkaadók a legritkább esetben használnak ki – ezért kellene ennek felajánlását jogszabályban kötelezővé tenni (a nemzeti konzultációs kérdőívek alapján már van jele, hogy erre van némi esély…)

Hasonlóan fontos és csatlakozik az előző ponthoz, hogy legyen elég bölcsődei hely, és az elérhető is legyen egy átlagos család számára. Ez praktikusan azt jelenti, hogy földrajzi és pénzügyi értelemben is legyen könnyen hozzáférhető: legyen sok bölcsőde, és ne legyen drága. Ez ugyanazért fontos, mint a részmunkaidő, hisz ha nincs bölcsőde, akkor nem tud visszamenni dolgozni az anyuka, és a rendszer működőképessége rögtön megkérdőjeleződik.

Részmunkaidő és bölcsi – ha ezzel a két lépéssel együtt vezetnék be az új nyugdíjrendszert, akkor nem csak működőképessé tennék azt, hanem „eladhatóvá” is. Magyarországnak ugyanis súlyos demográfiai problémái vannak, amire megoldást jelenthet a gyermekneveléssel korrigált nyugdíjrendszer, de önmagában jó eséllyel felőrlődne azon az ellenszenven, ami a vesztes társadalmi csoportok részéről várható…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Se gyerek, se nyugdíj?

Nyugdíj: mi van, ha nincs munka?

Elbántak a görögökkel

Esélyt kaptak a túlélésre a görögök

A magyarokon csattanhat az ostor

Magyarország lemaradásra ítélve?