Pénzügyi Szemle online blog

Áprilisban bezuhant az arany árfolyama, ami felveti a kérdést: egy spekulációs buborék kidurranását láthatták a befektetők, avagy egy jól kitervelt manipulációt a további emelkedés előtt?

Utóbbira tippel Barry Ritholtz, a kritikus kommentjeiről ismert közgazdász, aki szerint egészen más szemmel kell tekinteni a nemesfémre, mint azt a legtöbb ember teszi. Az arany ugyanis nem tipikus befektetés - kamatot nem fizet, nyereséget nem termel, ipari felhasználása nem jelentős, belső értéke, azaz a fundamentuma nem számolható -, hanem tulajdonképpen egy pénznem, melynek árfolyamát éppen úgy a világgazdaság jövőjével kapcsolatos várakozások alakítják, mint például a dollár vagy az euró jegyzését. (Bővebben lásd "Az aranypiac 12 szabálya" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Az arany árfolyama áprilisban 1600 dollárról 1300 dollárra esett

Forrás: http://www.monex.com

Az arany jegyzése emelkedik, ha a papírpénz - azaz az összes többi pénznem - értékállóságába vetett hit gyengül, vagyis az aranyat végső soron lehet egyfajta végső menedékként is értelmezni. A nemesfém árfolyama felmegy, ha a jegybankok pénzt nyomtatnak és elárasztják vele a gazdaságokat, ha az infláció felszökik és a papírpénz értékét veszíti, ha gazdasági összeomlás vagy államcsőd - esetleg tartós recesszió - fenyeget, vagy ha a bankok fizetőképessége veszélybe kerül. Ezzel szemben a nemesfém árfolyama jellemzően esik, ha a viharfellegek elvonulnak, a gazdasági kilátások ismét rózsássá válnak, vagyis nincs már többé szükség biztonsági menedékre.

A válság során valóságos szitokszóvá vált a CDS-felár, melynek robbanásszerű emelkedéséről nap mint nap értesülhettünk a sajtóból. Elképzelhető, hogy a CDS a mai formájában nemcsak hogy nem tölti be eredeti funkcióját, de egyenesen káros is?

A CDS (Credit default swaps) ugyanis egyfajta biztosítás, melynek vásárlója egy adott állam vagy vállalat csődje ellen igyekszik bebiztosítani magát. Ha az állam csődbe megy, akkor a CDS tulajdonosa kárpótlást kap, azaz végeredményben "megússza" az államkötvény összeomlása miatti veszteséget. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az elmélet teljesen logikus lenne, ha a befektetők arra használnák a CDS-eket, amire valók, azaz csőd esetére biztosítanák magukat. Mára azonban a CDS-ek forgalmának nagy részét spekulánsok adják, akiknek eszük ágában sincs bármi ellen is biztosítani magukat, egy dolgot szeretnének: az adott ország vagy vállalat ellen vagy mellett spekulálni. Ha úgy érzik, hogy például Magyarország sorsa jobbra fordul, akkor eladnak CDS-eket, ha úgy érzik hogy rosszabbra, akkor vesznek.

Mi a közös a tengereket rettegésben tartó kalózokban és a saját hasznuk érdekében bárkin átlépő globális spekulánsokban? És mindezt miért érti jobban egy francia, mint egy magyar?

Első hallásra mindenképp meglepő párhuzamot állított fel tavaly decemberben a budapesti Francia Intézetben tartott előadásában Antoine Garapon francia jogászprofesszor, aki szerint a nemzetközi pénzügyi befektetők, a traderek egyfajta modern kalózoknak tekinthetőek.

Garapon szerint mindkét csoportot jellemzi, hogy elveti a lojalitást, a felelősséget, a szabályozottságot, hogy nem fizet adót, nem szolidáris semmilyen közösséggel, az azonnali hasznot keresi, nem fogadja el a külső korlátokat, és kizárólag a saját maga által felállított szabályokat ismeri el önmaga felettinek.