Ma már nem feltétlenül olcsóbb mindent Kínában gyártani, főleg akkor nem, ha könnyen automatizálható, képzett munkaerőt igénylő iparágról van szó.

„Kínában mindent sokkal olcsóbb termelni, mert ott az emberek egy tál rizsért dolgoznak” – ez a gyakran hallott okosság az elmúlt évtizedben valóban magyarázatot adhatott arra, hogy miért díszeleg minden második holmin a „Made in China” felirat. Ez a tendencia ugyanakkor fordulóban van, és könnyen lehet, hogy a tál rizsért dolgoztatott kínai munkások többé már nem versenyképesek például az amerikai gyártósorokkal szemben. (Bővebben lásd "Feldolgozóipar: ma már nem olcsóbb a kínai termelés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Legalábbis erre a következtetésre jut Ralph J. Brodd és Carlos Helou, miután megvizsgálta a Kínában és az Egyesült Államokban összeszerelt, mobiltelefonokban használt lítiumos akkumulátorok termelési költségeit. A kutatók hangsúlyozzák, hogy azokban a feldolgozóipari üzemekben, ahol a munka java részét automatizálják, a munkaerő magasan képzett, és az üzem kellően nagy mennyiségű terméket állít elő, ott a kínai gyártó az amerikaival szemben szinte semmilyen költségelőnnyel nem rendelkezik.

Ezekben az üzemekben ugyanis a teljes költség közel 80 százalékát az alapanyag teszi ki, ami nem mutat lényeges különbséget Kína és az USA között. A magasan képzett munkaerő ugyan drágább az USA-ban, a felhasznált energia azonban jóval olcsóbb, sőt a logisztika esetenként 50 százalékkal is kevesebbe kerülhet. Ezen túl az USA-ban felépített üzemeknek megvan az az előnye is, hogy a termék gyártása szorosan kapcsolódhat a kutatás-fejlesztéshez és a marketinghez, a minőségellenőrzés könnyebb, és jelentkezik egy sor egyéb pozitív hatás a helyi munkaerőpiac fellendülésén keresztül.

Kétségtelen tény, hogy a lítiumos akkumulátorok csak egy apró szeletét teszik ki a feldolgozóiparnak, azért az mindenképpen tanulságos, hogy a kínai munkaerő drágulása, az amerikai energiaárak csökkenése és az ipar magas fokú automatizálása milyen jelentős mértékben írja át a költségeket és a feldolgozóipar profitabilitását. Könnyen lehet, hogy a fejlett világ feldolgozóipara elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor már nem éri meg kitelepíteni a termelést a távol-keleti óriásgazdaságba.

Ezek a változások nem egyik napról a másikra történnek, ha ugyanakkor a kutatók által felvázolt tendencia kitart, akkor megeshet, hogy a következő évtizedben a fejlett világ feldolgozóipari üzemeinek visszatelepülése az USA gazdasági növekedését gyorsíthatja, a kínai tempót pedig lassíthatja.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Nem mindegy, mit teszünk az árvíz ellen

Jönnek a zombi bankok

Napi pár órát kellene csak dolgozni

Elszabadultak a kapzsi bankárok

Lenne mit tanulnia a magyaroknak Japántól

Brüsszel súlyos tévedése