Tíz pontos összefoglalás arról, hogy a gyermekvállalást és a nyugdíjat összekötő reform miből indul ki, és miért lenne üdvös a számunkra. Szinglik és nagycsaládosok, meddőség és költségvetés.

A magyar nyugdíjrendszer átalakításra szorul. Ezt szinte senki sem kérdőjelezi meg, de kevés olyan koncepcióterv ismert egyelőre, amely konkrétan megmondaná, hogy akkor mit is kellene tenni. Az egyik ilyen az a felvetés, amit Botos Katalin és Botos József egy szűk éve hirdet folyóiratokban, újságokban és konferenciákon (a részletekről lásd "Gyermekvállalás és nyugdíjrendszer: a reform 10 alaptétele" című cikkünket a jobb hasábban).

Ez a téma váltotta ki az egyik leghevesebb vitát az 50. Közgazdász Vándorgyűlésen is, így a szerzőpáros úgy döntött, hogy tíz alaptételben foglalja össze, mit is gondol a gyermekvállalás és a demográfiai gondok, illetve a nyugdíjrendszer összekapcsolásáról.

Kétségtelen, a gyermekvállalás ösztönzéséhez első feltétel, hogy meginduljon a foglalkoztatás növekedése. Ha az embereknek nincs munkájuk, akkor nyilván nehezen gondolnak családalapításra. E téren nyilván nem a társadalombiztosítási reform meghirdetésétől várható változás. Azt is rögzítenünk kell, hogy 2035-ig a jelenleg mérhető trendek szerint, nem kell feltétlenül a nyugdíjrendszer összeomlásától tartani. Ha nem is lesz strukturálisan tökéletesen megfelelő a munkaképes korba lépők száma és aránya, de lesz kellő kínálat a munkaerőpiacon. Csak munkaerő kereslet is legyen! Munkahelyek nélkül nincs jövedelemtermelés és járulékfizetés, ami minden nyugdíjrendszer alapja. Ha a gyermekszám tovább esik, és a népesség csökken, akkor viszont mindenképpen összeszűkül a piac.

Ösztönözzön a gazdaság kifehérítésére, ne terhelje súlyosan az államháztartást, ne rontsa a jelen nyugdíjas generáció helyzetét, s vegye figyelembe a gyermekvállalás terheit is – a Botos házaspár szerint ebből kell kiindulni. Íme, a tíz alaptétel, egy kicsit leegyszerűsítve.

  1. A járulékokat nem magunknak fizetjük, hanem az előttünk járó generáció eltartására, akiknek tartozunk felnevelésünkért.
  2. A gyermekvállalás közérdek, ami azt is jelenti, hogy a társadalomnak meg kell becsülnie azokat, akik vállalnak gyermeket.
  3. Aki akar, merhessen vállalni gyermeket, ne legyen ez hátrány neki. Aki nem, az pedig számoljon a következményekkel- és tegyen félre magának idős napjaira.
  4. Nem a gyermekvállalás figyelembe vétele a nyugdíjban igazságtalan, hanem a jelenlegi helyzet, amelyben a gyermeket vállalók ma hátrányos helyzetben vannak a gyermeket nem vállalókkal szemben.
  5. Van, aki szeretne gyereket, de nincs neki - esetükben méltányosságot kell a rendszerbe építeni.
  6. Nem csak a szülők költenek a gyerekre, hanem a társadalom is, így az állam is joggal várja el „befektetése" térülését, ami azáltal következik be, hogy a jól képzett gyermek munkavállalóként adót fizet majd az államnak.
  7. A tanult gyermeket felnevelőket célszerű nagyobb mértékben jutalmazni.
  8. A nyugdíj maradjon munkanyugdíj, azaz a rendszer jelentsen ösztönzést a legális munkára.
  9. A költségvetés helyzetét belátható időn belül terhelni nem lehet.
  10. Kifutási időt kell adni a társadalomnak, hogy igazodni tudjon a rendszerhez.


Nem külön tétel, de a szerzőpáros mindig hangsúlyozza: mivel ez a nyugdíjrendszer is munkaalapú, így alapvető jelentőségű, hogy legyen elég munkahely. Munkahelyek nélkül ugyanis nincs jövedelemtermelés és járulékfizetés, ami minden nyugdíjrendszer alapja.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Legyünk Európa éléskamrája!

Svéd nyugdíjat, francia atomot!

Amiben Magyarország jobb, mint az USA

Európa alulmaradt a devizaháborúban

Nem csak megszorítani lehet

A nagy magyar adósságcsapda