Azon túl, hogy „gyanús” Excel-hibákat vétettek, teljesen rossz nyomon jártak a válság sztár-közgazdászai.

Az európai adósságválság során kialakult az az egyébként teljesen logikus feltételezés, hogy minél nagyobb adósságot cipel egy állam, annál rosszabbak a növekedési kilátásai. A Harvard professzorai, Carmen Reinhardt és Kenneth Rogoff ezt a tételt számszerűsítették is, és 2010 januárjában publikált tanulmányukban kimutatták: az államadósság 90 százalékos szint fölött már komolyan visszaveti a növekedési kilátásokat.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Azóta közgazdászok több ízben is támadták a Rogoff-Reinhardt tanulmányt, Bradford DeLong, a Berkeley professzora ugyanakkor úgy véli, hogy egy komoly elvi hiba van a számításokban: nem létezik ugyanis egyetlen mágikus érték, amely fölött az adósság agyonnyomná a gazdaságot, ez az érték ugyanis országonként, sőt időszakonként is változik. (Bővebben lásd "Elvi hibát vétett a Rogoff-Reinhardt tanulmány" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Eltekintve a Rogoff-Reinhardt tanulmányban szereplő vélt vagy valós Excel-hibáktól, a fő gond az, hogy az adósság/GDP-t nem önmagában kell értékelni, hanem a körülményekhez mérten. Ha ugyanis egy gazdaságban az infláció és a kamatszint alacsony, a gazdaság szerkezete erős - versenyképesség, beruházások, munkaerőpiac rendben van -, a részvénypiac pedig optimizmust tükröz, akkor az adott ország gond nélkül működhet akár 90 százalék fölötti adósságmutatóval is.

A 2001-es argentin gazdasági válság kirobbanásakor például az adósság/GDP mutató alig haladta meg az 50 százalékot, míg a japánok a mai napig vígan éldegélnek a bőven 200 százalék feletti mutatójukkal. Lehetne még sorolni a példákat, a lényeg az, hogy nem az abszolút nagyság alapján, hanem a körülményekhez mérten kell ítéletet mondani egy adott ország adósság/GDP mutatójáról.

Bradford DeLong hozzáfűzi, hogy azokban az időkben, amikor a pénzpiacok elnézőbbek a magas adósságokkal szemben - mint például most -, a munkanélküliség pedig magas, akkor komoly hiba egy ország vezetésétől a megszorítások politikáját követni. Ezekben a helyzetekben örülni kell neki, hogy adósság könnyedén finanszírozható, a pénzpiacok pedig adnak egy kis haladékot, amit fel kell használni a gazdaság reál problémáinak megoldására, azaz például a munkanélküliség leszorítására.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Ezért ment csődbe fél Európa

Óriási pénzcsapot zárna el az MNB

Kidurrant az arany-lufi?

Mit tegyünk a nyugdíj bombával?

Jöjjenek az eurócsődök!

Bűnhődjenek a hazug közgazdászok!