Az adózási okokból külföldre települők megadóztatását vetette fel Sarkozy. Erkölcsi alapot könnyű találni.

Franciaországban magasabb sebességbe kapcsolt az elnökválasztási kampány. Nicolas Sarkozy jelenlegi elnök lemaradásban volt, így nem meglepő, hogy erős kijelentésekkel és programpontokkal állt elő. Ezek egyike volt, hogy le kell csapni a vagyonukat adózási okokból külföldre menekítő franciákra – akár az állampolgárságuk elvételének belengetésével is.

Sarkozy szerint az nem járja, hogy egyesek nem adóznak rendesen, így az állampolgárságot és az adózást össze kell kötni. A felvetés a következő: az a francia, aki külföldön adózik, adóbevallást köteles készíteni a francia hatóságoknak, és amennyiben külföldön fizetett adója elmarad attól, amit otthon kellett volna fizetnie, a különbséget be kell fizetnie a francia adóhivatalnak. A lépés azokra nem vonatkozna, akik munkájuk miatt külföldön élnek (kétmillió ilyen francia van), de így is nagy volt a bejelentés visszhangja.

Egyelőre csak a vagyonadóra vonatkozik a javaslat, de ez is jelentős tétel, sok gazdag francia ugyanis Svájcban és Belgiumban adózik. Az elnök szavának az adott igazi nyomatékot, hogy szóvivője, Nathalie Kosciusko-Morizet kijelentette: aki nem fizet, azt megkeresi az adóhatóság, aki pedig nem is akar fizetni, annak jogában áll másik állampolgárságot választani magának. Az adózás és az állampolgárság összekötése amúgy nem francia ötlet, az Egyesült Államokban már van erre példa – más kérdés, hogy Európában ez nem jellemző, és nem is könnyen egyeztethető össze az európai joggal.

A külföldi adózás az adóelkerülés egy speciális formája, azaz nem illegális. A francia tervek megvalósíthatósága erősen kérdéses, de az biztos, hogy a tudományos világ már jó ideje foglalkozik azzal, hogy morálisan megkérdőjelezhető-e ez a fajta adóoptimalizálás. John Prebble és Zoe M. Prebble, a Victoria University of Wellington professzorai egy friss tanulmányukban épp ezt járták körül (The Morality of Tax Avoidence, Paper No 9/2012, Victoria University of Wellington Legal Research Papers). Szerintük az adóelkerülés és az adócsalás között ugyan valóban van egy fontos jogi distinkció, de ez a szembeállítás nem minden szempontból jogos.

Az az állítás, miszerint az adóelkerülés morálisan védhető azon alapul, hogy az embereknek joguk van rendelkezni az adózás előtti jövedelmükkel, az adóelkerülésnek nincsenek „áldozatai”, az adócsalás immoralitása pedig abból fakad, hogy törvénysértést jelent (malum prohibitum). A Prebble-szerzőpáros szerint ezek tévedések, az adóelkerülés ugyanis mélyen immorális, mégpedig ugyanazért, amiért az adócsalás: mind a kettőnek az a célja, hogy az előírtnál kevesebb adót fizessünk, illetve ugyanazok a gazdasági hatásai is. Jogilag tehát van különbség, de a lényegi pontokon jelentős az azonosság – nem véletlen, hogy a közvélemény is ezen az állásponton van.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mitől lesznek jók az egyetemeink?

Hurkot tett a saját nyakára az EU?

Jó adottságok, gyászos rögvalóság

Mindent bezsebelnek a gazdagok

Magyarország lerobbant

Hogyan nem adóznak a nagyok?
______________________________________________________________