Pénzügyi Szemle online blog

Az Európai Központi Bank a krízis első éveiben viszonylag könnyű helyzetben volt, az eurózóna válsága ugyanis elsősorban adósságválság volt, amire nyugodtan mondhatta: a költségvetés és államadósság problémáit oldják meg az egyes államok.

Mostanra azonban a hullámok elérték a jegybank felségterületét is, a válság ugyanis már az eurózóna pénzügyi rendszerét veszélyezteti, amely fölött ugyanakkor maga az EKB őrködik. Most már nem lehet meghúzódni a "hátsó ülésen", a recsegő-ropogó állampapírpiaccal és pénzügyi rendszerrel valamit kezdeni kell, különben hamarosan nem lesz sem euró, sem eurózóna, amit meg lehetne védeni. (Bővebben lásd "Most már az EKB sem ülhet tétlenül" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az ugyanis nem működhet, hogy az egyik állam, vagy az adott állam bankjai nulla százalékos kamat mellett kap hitelt, miközben a másik 4-5-6 százalékon. Így nem működhet a rendszer, itt valamit tennie kell a jegybanknak, ez már nem az egyes tagállamok feladata.

Mario Draghi EKB-elnök megígérte a világnak, hogy mindent megtesz az eurómentés érdekében. Ezt a jegybanki hozzáállást szakmai berkekben csak Chuck Norris megközelítésnek hívják.

Az Európai Központi Bank elnöke - megelégelve a spanyol és olasz kötvénypiacok zuhanását - július 26-án megnyugtató nyilatkozatot tett:

"Within our mandate, the ECB is ready to do whatever it takes to preserve the euro. And believe me, it will be enough."

Mindez annyit tesz, hogy a jegybank minden tőle telhetőt megtesz, hogy megállítsa a kötvényhozamok emelkedését, és valóban, ha mindent megtesz, az egészen biztosan elég lesz. Ez a fajta szigorú elhatározás eddig hiányzott, így Mario Draghi nyilatkozata akár új fejezetet nyithat az európai válságkezelésben. (Bővebben lásd "Draghi-nyilatkozat és a pozitív fordulat" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy nappal az EKB elnökének bejelentése előtt a közgazdász megjósolta, hogy az európai jegybank nélkül nem lesz eurómentés.

Az eurónak most már aztán tényleg befellegzett - olvashattuk hetek óta, utalva a romokban lévő olaszokra és spanyolokra. Aztán mégse, csütörtökön ugyanis az Európai Központi Bank elnöke azt mondta, hogy mindent megtesz az euró védelmében. Hozzátette, hogy nyugodtan hihetünk neki, a "minden" igenis elég lesz. A pénzpiacoknak sem kellett több, a tőzsdék szárnyaltak, a forint idei csúcsára ugrott. Az eurózóna ismét csak nem omlott össze… (Bővebben lásd "Az EKB nélkül nincs eurómentés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Charles Wyplosz közgazdász professzor egy nappal a jegybanki jelzés előtt írt tanulmányt arról, hogy miként menthető meg a fizetési övezet, és láss csodát, a szakember pont az erős jegybanki beavatkozást javasolta.

A németek szerint a görögöknek nem jár több hitel, ebben az esetben viszont elkerülhetetlen a csőd. Rizikós blöff egy veszélyes pókerjátszmában, melyben azonban nagyon úgy tűnik, hogy a németeknél vannak a rosszabb lapok.

"Úgy tűnik, hogy Görögország képtelen teljesítni a vállalásait, ebben az esetben viszont nem kaphat több hitelt" - nyilatkozta Philipp Rösler német gazdasági miniszter, akivel a hírek szerint több befolyásos német politikus, sőt még az IMF is egyetért. (Bővebben lásd "Csupán blöff a német fenyegetés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Görög költségvetés elsődleges egyenlege (%)

Viszont ha a görögöknek nem adnak több hitelt, akkor csődbe mennek, és végső esetben kiszorulnak az eurózónából. Ekkor azonban a fizetési övezet megroppanhat, aminek legnagyobb kárvallottjai épp a németek lennének.

Az euró elkerülte a kivégzést, és a legutóbbi EU-csúcson kapott egy kis haladékot a totális összeomlás előtt - véli Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász professzor. Élhet-e örökké az, akinek ennyiszer keltik halálhírét?

Az elmúlt években számtalan alkalommal olvashattuk, hogy az euró menthetetlen, hónapjai vannak hátra, Európa pedig nem kerülheti el sorsát, a totális összeomlást. Az embernek azonban egy idő után az az érzése, hogy akinek ennyi alkalommal keltik halálhírét, az örökké fog élni. (Bővebben lásd "Európa eddig megúszta" című cikünket a jobb oldali hasábban)

Miért ne? Valóban, az eurózóna válságára nem született megnyugtató recept, amire a közgazdászok is csak csettintenének, de az összeomlást eddig sikerült elkerülni. Az európai politikusok jól láthatóan a maguk lassú és esetlennek tűnő barkácspolitikájukkal mindig csak annyit javítanak az építményen, hogy az éppen ne omoljon rájuk.